Vadászatok erdőn mezőn könyv Fekete István történetei, a szerző vadászati témájú elbeszéléseinek a második összegző kötete, az Erdei utakon után. Ez is 1987-ben jelent meg először a Mezőgazdasági kiadónál. Itt most főként a nagyobb vadak állnak a középpontban az első kötethez képest.
Vadászatok erdőn-mezőn könyv ajánló
A Vadászatok erdőn mezőn könyv elején mindjárt sorban jönnek a rókás vadászatok. Egy kicsit sok volt, de aztán a róka szemszögéből egészen más. Ha azonban Fekete István így át tudja élni mit érezhetnek az állatok, miért leli örömét a vadászatukban?
Amit a vadakról mond, hogy nem hisznek a szemüknek, én is tanúsíthatom. Sokszor láttam én is közelről az őzet, vagy szarvast, és az csak akkor vett észre, amikor megmozdultam, annak ellenére, hogy a látóterében voltam.
A kisrókás történet nagyon jó, különösen ahogy később is játszik a gyerekekkel, bár a felnőttektől tart. Kicsit hasonló a Szibériai állattörténetekben szereplő sarki rókás epizódra, bár ott egészen más a helyzet.
A foxi kutyás sztori még jobb, főként a benne levő párbeszédek Pacolaival. Abból az időből származik, amikor a szerző katona volt a társával, s egy gazdátlan kutyát befogadtak. Ez is bizonyítja, hogy egy valós esemény néha jobb, mint egy kitalált novella. Az okos állat pedig engem Lassie kölykére emlékeztetett, amely szintén segítette gazdáját a háborúban.
A szerző sorozatos balszerencséje a vaddisznó vadászatokban jobban megnevettetett, mint bármi előtte. Nem mintha kárörvendő lennék, de Fekete István annyira élethűen és humorosan írja le, hogy teljesen bele tudtam magam képzelni. Az csak hab a tortán, hogy ezek nem kitalált események, hanem valóban megtörténtek.
De még képes ezt is felülmúlni az őzbakos esetekkel. Ez már tényleg csúcs ☺. Sokkal jobbak a csattanók, mint egy kitalált novellában. Utána pedig számtalan őzbakos, őzvadászatos sztori következik egymás után. Nem is értettem, mi a jó abban, elejteni azt a szegény állatot. Ami persze legtöbb esetben nem jött össze.
Fekete István Vadászatok erdőn-mezőn könyv értékelő
A hegyekben című novella ugyanaz a történet, ami az Erdei utakon könyvben van, csak egy kicsit másképp. A Bob kutyával történő esetek remek szórakozás. Legalább olyan humoros, mint a Karl May féle humoreszkek. Nekem a Vadászatok erdőn-mezőn könyv jobban bejött, mint az előző kötet.
A Polányban című résznél elgondolkodtam, mert azt írja, hogy előtte a Somló vára és jobbra a veszprémi hegyek. Ez számomra sehogyan sem jön ki, ugyanis ha a polányi körzetben van, és megy a Somló felé, a veszprémi hegyek semmiképpen nem esnek jobbra. Viszont végre, nagy sokára, szó esik már szarvasokról is.
A kisróka története, „aki” keresi a boldogság titkát, igazi Fekete Istvános állatmese. Persze csak annyira mese, hogy a kisróka gondolatait az író öntötte szavakba. Egyébként sok olyan írás van, ami inkább költői lefestése az eseményeknek, vagyis inkább csak ábránd. Ezekhez nem mindig volt türelmem, gyorsabban átfutottam.
A Novemberi hírek című rész már ott játszódik, amerre én is gyakran megfordultam. Valószínű ez az az időszak, melyből Fekete István Gyeplő nélkül című regénye is ered. A vadászatok „nézőközönséggel” ismét szórakoztatóak, különös jelleggel a szerző szokásos balszerencséire, amelyeket olyan humorosan tud leírni.
Nagyon vicces a vadászatok hölgyekkel együtt is. Ugyanis a nők fecsegése elriasztja a vadat. De nem mindig :
„Hatodik hajtás. Ez az úgynevezett főrókás hajtás. Itt barátom oldalazott, az asszonyokat pedig felraktuk az egyik magaslesre. Érdekes, hogy milyen csendben voltak.
Tanulság: vadászaton az asszonynépnek csak azt kell mondani, hogy: beszéljen... Hát azért sem beszél.”
Az újabb hosszú, téli Erdélyben játszódó történet is igazán megragadó a Vadászatok erdőn-mezőn könyv vége felé. Ez az Egyedül címet viseli, és egészen bele tudtam magam élni a hangulatába. Ezt amúgy jó olvasgatni – bár az nem tetszik, ahogy a szerző csak úgy lődözgeti a vadakat (s kutyákat is) – pontosan olyan, mintha ott lennénk a helyszínen.
Az Ábel című novella is nagyszerű lett. Nagyon emberközeli, s Ábel személye is egészen egyedi. Időnként az elbeszélésekből kicseng a halál utáni lét hangulata. Igen magas számú kóbor ebet, s macskát is kilőtt a szerző, ami manapság már jóval nehezebben történhetne meg.
A könyv vége kissé szárazabb, főként a ragadozó madarakkal foglalkozik. Az egerészölyv valóban az egyik leggyakoribb, ezt én is tanúsíthatom gyermekkoromtól fogva, bár akkor még több volt. David Attenborough figyelmeztető dokumentumfilmjeit nézegetve pedig oda kell figyelni; az erdőket továbbra is irtják gazdasági okokból, s állatfajok is pusztulnak.
A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2021.10.06. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.
Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!
Nincsenek megjegyzések:
Write megjegyzés