A sarkvidék Robinsonjai könyv Farley Mowat kanadai író ifjúsági kalandregénye 1956-ból, mely több díjat is nyert. A főszereplői két fiú, akik a tundrai világ nomád körülményei közé keverednek, ahol a túlélésért eszükre és erejükre egyaránt szükség van.
A belőle készült A vadon fogságában című 1990-es filmet már bemutattam az erdőben játszódó kalandfilmek cikkben.
Farley Mowat A sarkvidék Robinsonjai tartalom
Jamie fiatalon elvesztette szüleit, majd 16 évesen, iskolai tanulmányai után a nagybátyjához költözik. Ő a kanadai Manitoba állam északi részén levő McNair tónál lakik. A fiú gyorsan megtanulja az erdei élet szabályait, s megbarátkozik a közelben élő krí indiánok főnökének a fiával, Avaszinnal.
Egy napon a nagybátyja és a krí főnök messzi útra indulnak prémeket szállítani, addig a fiú az indiánoknál marad. Közben csipevé indiánok érkeznek északról segítségért, mivel rossz évük volt vadászati szempontból, és éheznek.
Apja távollétében Avaszin helyettesíti, és úgy dönt, segítenek. De személyesen is elmennek megnézni őket. Így a két fiú egy kemény úton, kenukkal a csipevékkel tartanak. Később azonban azok főnöke az északi tundrára indul karibukra vadászni, és őket is magukkal hívják.
A sarkvidék Robinsonjai könyv ajánló, kritika
Lenyűgöző, amilyen tömören fogalmaz az író, a Mogorva nyáros Vavyan Fable például tanulhatna tőle☺. Szóval semmi unalom és felesleges leírás, nagyon könnyen lehet haladni, és a történet is zajlik. Az viszont számomra nehezen hihető, hogy egy indián népnek csak egyetlen állattól függne a tápláléka.
Egyébként a méhvadászos sztoriban is szerepel egy csipevé indián, csak ott két p -vel írják. Szóval ezeknek a csipevéknek a nyáron délre vonuló karibuk a zsákmány állatuk. Elég buta módon nem gondoskodtak arról, hogy más is legyen (ami nehezen hihető), így kénytelenek az erdőből a tundrára eléjük menni.
Egyébként A sarkvidék Robinsonjai könyv 1935-ben játszódik. Szokatlan volt számomra a szelídként ismert eszkimókra, félelmetes ellenfélekként tekinteni. A fiúk elég sok hibát elkövettek azzal, hogy meggondolatlanul annyira messze merészkedtek a csónakkal.
Már amikor Jamie elővette a kardot a romok közül, egyből a vikingekre gondoltam, akik már az évezred elején itt jártak, mint ahogy láthattuk például a Viki, a viking rajzfilmsorozatban. Az idő telését nem igazán értettem. Ha mondjuk nyár vége felé indultak és több hétig tartott az útjuk északra, a visszafele út sem nyúlhat bele a télbe gyalog.
Akkor sem, ha a tundrán hamar jön a tél. Hiszen mielőtt indultak, még jócskán benne voltak a nyárban. De itt még nem telt le a nyár, és máris a télre készültek, aztán mégis azt írja az író, hogy a téli déli útra készülődnek. Most akkor megvárják, míg leesik a nagy hó, és akkor indulnak?
Egy olyan apró kunyhóban, amibe úgy kell bemászni, nem lehet felállni, és egy karibu borjúval is osztoznak, hogyan bírták ki? Ettől simán klausztrofóbiásnak lehet lenni. Később a völgyben az új fakunyhó építésnél hasonló élmény volt számomra, mint a Robinson regény olvasásakor.
A borz rablásának leírásakor azon gondolkodtam, nem-e a torkos borzról, vagyis a rozsomákról van szó. Mert az él ott északon, nem az erdei borz, bár az is inkább a tajga részen. A rozsomákról több sztori is szól a Fogakkal és karmokkal könyvben.
A sarkvidék Robinsonjai könyv vélemény
A kutyák sztorija kissé valószerűtlennek tűnik, mármint hogy odakerültek csak úgy. Grizzly medve pedig nem császkerál a tundrán. Maximum érintőlegesen haladhat a szélén, de ezek inkább az erdős vidéken maradnak, a jegesmedvék gyakrabban jönnek le északról. Nem is szólva arról, hogy a barnamedvék ilyenkor már téli álmot alszanak.
Farley Mowat A sarkvidék Robinsonjai könyv írója ezt azzal magyarázza, hogy itt a tundrai medvéről van szó. Az igaz, hogy az amerikai szürke medve északon bizonyos fokig meg-megjelenhet a tundrán, a téli időszakban az alvás miatt viszont igen csekély a valószínűsége. Amúgy az elég szégyen, hogy az indiánok nem tudtak már íjat készíteni, amióta puskát használnak.
Egyébként Jamie és Avaszin nagyon sok húst ettek, szinte már csak húst, ami eléggé egészségtelen. Az eszkimóknál, és egy-két természeti népnél más a helyzet, de például Jamie -nek sok növényi anyagra lett volna szüksége, mert a hús önmagában gyengít. A szibériai állat történetek gyűjtemény sokszor eszembe jutott a helyszín miatt.
A hóvakság elég szörnyű élmény lehet, téli napokon még a hazai mezőkön is veszélyes napszemüveg nélkül közlekedni. Az utolsó fejezetek igazán mesebelien jól sikerültek, öröm volt olvasni. Ugyanolyan letehetetlen, akár A Mars katonája regény, vagy Edgar Rice Burroughs más fantázia és kalandregényei. Nála szoktak lenni ilyen feldobó befejezések.
Annak külön örültem, hogy megvalósult a vágyam, és végül azok is szerepeltek A sarkvidék Robinsonjai könyv végén, akikre oly kíváncsi voltam. Akár hosszabb is lehetett volna, de az ifjúsági regények nem túl nagyok. Másfelől ez az indiános könyvekhez is sorolható, vagyis sokszínű. Sajnos a mű alapján készült filmben több mindent megváltoztattak a regényhez képest, teljesen feleslegesen.
Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)
Ha
tetszett, oszd meg másokkal is!
A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2021.11.24. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.
Nincsenek megjegyzések:
Write megjegyzés