Üresség trilógia könyvek, szereplők, kritika, vélemény

 

Üresség trilógia könyvek Peter F. Hamilton szerzeményei, és a Nemzetközösség saga duológia folytatásai. A szerző egy másik évezredben folytatja az emberiség történetét, amikor az emberek sokkal jobban elterjedtek, számos más fajt ismertek meg, és a létmódjuk már nemcsak fizikai.

 

Üresség trilógia könyvek

Az Üresség könyvek egyfajta sci-fi – fantasy keverék, melyben párhuzamosan ismerhetjük meg a 3. évezredben zajló eseményeket, és a galaxis magjában, az Üresség másik idejében történőket.

Az első kötet az Álmodó üresség volt, amely 2007 -ben jelent meg. A második kötet a Mulandó üresség 2008 -ból, amely közvetlenül folytatja az előzőt. Az Üresség trilógia könyvek lezárása a Fejlődő üresség, amelyben eljutunk a végkifejletig. Ez 2010 -ben jelent meg. 

 

 

Az Üresség könyvek történetének előzményei

A már említett saga utáni évszázadokban elkezdik a Nemzetközösség külső világainak benépesítését. Számos, addig ismeretlen értelmes fajjal lépnek kapcsolatba. A Törekvés nevű hajó körbeutazza a galaxist, és felfedezi a középen levő „Üresség” -et is. Kiderül, hogy a raielek már régóta ismerik és – mivel terjeszkedik – erőfeszítéseket tettek az őrzésére.

Létrejön az ENA, melybe a nagycsaládok ezentúl feltöltik az emlékeiket. Az ENA egyben a fizikai létnél magasabbra emelkedett emberek gyűjtőhelye is, benne több irányzattal, mely idővel a Földet is irányítja. Lehetővé válnak az ún. biononikus beültetések, melyek a sejteket regenerálják, s tovább növelik az emberi test lehetőségeit.

Később fegyverként használható beültetések is lehetővé válnak. Az emberek közül kiemelkedik a Fennköltek frakciója, akik nanotechnológia által magas tudati és fizikai jellemzőkre tesznek szert. Ők elutasítják a régi típusú gazdaságot és politikai ideológiákat.

Ozzie létrehozza a Gaia mezőt, amely által az álmokat és gondolatokat meg lehet osztani. A részben szilfen örökséggel is rendelkező Inigo kapcsolatot teremt az Ürességgel, és megosztja onnan származó álmait. Ebből alakul ki az Eleven Álom mozgalom, valamint az álmok hatására a Makkathran2 nevű várost is megalapítja.

Közben a sagából megismert Macska megalakítja az Őrző Lovagok szervezetét a Peremvilágon. Súlyos cselekményei hatására Paula Myo eléri, hogy ötezer évnyi élettartam-felfüggesztésre ítéljék, de a harmadik évezred közepén felbukkan a klónja. Inigó visszavonul, és Ethan lesz a megőrző atya, aki meghirdeti a Zarándoklatot, melynek célja út az Ürességbe.

Üresség trilógia szereplők bemutatás, jellemzés

Inigóról eleinte keveset tudunk meg, annál többet a követőiről, akik egyfajta modern vallási szektának tűnnek. Miután ő elment, mások veszik át a vezetést, és készülnek egy őrült útra az Ürességbe. Itt lép a képbe az úgynevezett „második álmodó”, akinek álmairól tudomást szereznek, s eszeveszetten keresik.

Troblum egy különc fickó, aki nagy gyűjteményt halmozott fel a csillagutazó háború korából. Aaron egy olyan férfi, akinek csak részleges emlékezete van meg, de egy megbízott ügynök. Ő Inigót keresi, s ezért annak régi szeretőjét, Corrie-Lynn -t viszi magával. Elképesztő harcokba keveredik, ami már már mesés, hogy mindent túlél.

Ethan vezeti a vallásiak társaságát, s többször kapcsolatba lép a Marius nevezetű ürgével. Utóbbi a Gyorsítóknak dolgozik, akik kilétére sokáig nem jöttem rá.

Araminta érdekes egy nőszemély, először jellemesnek tűnt, de aztán ahogy jöttek sorban a férfiak, egyre kevésbé kedveltem. És az a Mr. Boven, a csoportember, brrr… Ennyire kifacsarodott ez a lányka, hogy ennyi emberrel ágyba megy, akik mind egyetlen személyiséghez tartoznak. Meg még a gondolat, hogy csoportemberré váljon. Éppen az a szép az egyéniségekben, hogy önálló, különálló személyiségek, s ha rengeteg embert ugyanaz az én mozgat, abban semmi jót nem találok. Persze ezzel akarták megsokszorozni a fizikai élvezeteket, de valóban az a lényeg? 

 

 

  

Roppant kíváncsi voltam mi lett az előző duológia szereplőivel, de sokukról csak egy elejtett utalásból tudni valamit. Justine Burnelli és apja feltűnik, valamint a fia, Kazimir, aki a hadiflotta vezetője. Régi kedvencem, Paula Myo még mindig aktív – bár már nem olyan merev – és fontos szerepe is van.

És Oscar is feltűnik, bár elég furán mutatják be „új” életét. Férfival és nővel is együtt él, vagy csak én értettem félre. Ozzie -t pedig folyton úgy emlegetik, mint például az Istent „ó édes Ozzie”. Justine apja, Gore pedig az ENA vezetői közt van, s később önálló küldetésbe kezd.

Az Üresség trilógia könyvek eseményeiben jelen van még Quatux, a raiel is, de ezúttal a faja agresszívebb tagjait is megismerhetjük. Meglepő és sajnálatos volt számomra, hogy a Macskából viszont őrült gonosztevőt fabrikált Peter F. Hamilton.

További szereplők a Szállító nevű férfi, aki a szállítói munkájával egyben egy másikat leplez. Ő sokban – főleg a családja miatt – emlékeztetett az előző duológia Mark Vernon -jára. Valamint Ilanthe, a szintén az ENA vezetők közül való nő is előretör, aki titokban mesterkedik valamin.

Edeard, a vízenjáró, és a Querencia szereplői

Edeard az Üresség másik idejében létező Querencia bolygóján él. Ebben a világban finom, közvetlen kapcsolat van a tudat és az anyag között, és a fiú génállatoknak nevezett teremtmények létrehozását tanulja. Később a fővárosban, Makkathranban már a bűnözőket üldözi. Az ártatlan fiúból, akiben mindig a tiszta szándék munkált, egy Franz Bardon szerű képességekkel rendelkező „mágus” válik.

Első igazi társa Salrana, a fiatal lány, akivel együtt mennek a távoli vidékről a fővárosba. Később számos új barátja akad. Boyd, Macsen, Dinlay, s a lány Kanseen, akinek majdnem hasonló képességei vannak, mind kollégái lesznek.

Mellettük fontos szereplők például Finitan nagymester, majd később Kristabel, aki a város előkelő személyiségei egyikének a lánya. Több fontosnak tűnő, idővel eltűnő karakter bukkan elő ebben a világban, melyeket nem sorolok most fel.

Üresség könyvek kritika, vélemény

Edeard története – a Querencia világa

 

A legjobban Edeard története tetszett az Üresség trilógia könyvek sorában, amely Inigo álmaiként szerepelt. Ahogyan a Nemzetközösség sagában a szilfenek útja, úgy itt ezek a történetek tartoztak a fantasy műfajába. Először annyira idegen volt, hogy semmit sem értettem belőle.

Génmajmok, génfarkasok, génsasok, hosszúszó, messzeérzés, harmadik kéz… egy csomó meglepő szó. Utolsó kettőre például könnyű volt rájönni, mert a telepátiával kapcsolatos.

Kiváló karaktert alkotott Peter F. Hamilton, nem is szólva a többi szereplőről, de időnként belezavart a saját hülyeségeivel. Például amikor Edeard és Salrana olyan szépen egymásra találtak, akkor a hosszú út során ilyeneket ír, hogy az ifjú egy csomó lánykával volt együtt. Ez teljesen illogikus addigi viselkedéséből következően.

Később Makkathranban, amikor már Kanseennel is igazán bensőséges viszonyban van, de még mindig Salrana az első, a nagy tettei után megint furcsán viselkedik. Több lánnyal is hentereg, ami egészen furcsa, mert semmi oka nem volt rá, és nem is volt olyan típus!

De még mindig nem elég, amikor megígéri Salranának a későbbi összetartozást, utána is bejönnek mások a képbe. Az író elrontotta Edeard ezen oldalát, vagy csak önmagából indult ki. Aztán már kész kéjencet csinál belőle… Ez nem normális. De még hátra volt az úri Kristabel is.

Makkathran városában - és szerte Querenciában is – törvényen kívüli bandák vannak, melyek kihasználják, meglopják, az állampolgárokat, vagy időnként elveszik az életüket. Bár a poroszlók feladata lenne az elkapásuk, elég alacsony hatásfokkal dolgoznak, mivel a bandák forrása gazdagabb nemesekig felnyúlik.

Így aztán nem túl népszerűek a poroszlók, amíg meg nem jelenik Edeard. Edeardnak kialakul egy csapata a társaiból, Dinlay a tisztelettudó, Boyd, a hűséges munkatárs, Macsen a lányok bálványa, és Kanseen, az egyetlen lány közöttük. Makkathran városában nagy ereje van a hagyományoknak, és csak lassan lehet változásokat elérni. A pozitív szereplők közül Finitan nagymestert említem még, aki valaha főhősünk mestere; Akeem tanítványa volt.

 

 

Nem akarok túl sokat elárulni a történetről, de ez is egy külön regény lehetne, mely a legjobb fantasy könyvek közé is kerülhetett volna. Az egész szövevényes ügyet, mely a várost érinti, külső probléma is tetézi, amely a távoli provinciákban embereket pusztító bandák miatt alakult ki. S mindvégig rejtély övezi a később már Vízenjáró -nak hívott Edeard világa és az Üresség trilógia univerzumának kapcsolatát.

Üresség könyvek kritika

Bár az Üresség könyvek nem olyan hosszúak, mint a Nemzetközösség saga művei, így is jócskán túlnőnek egy normál regény méretein. De éppen az előző művek miatt izgatott, s az onnét is ismerős szereplők fenntartották a figyelmem.

Peter F. Hamilton ezen könyveiben is zavart, hogy jó történet, jó párbeszédek néha váratlanul nagyon csúnya káromkodással vannak fűszerezve, ami sehogyan sem illik oda. A Querencián zajló szálat leszámítva a többi eseménysor olyan lassan halad, hogy csak néha tudott elkapni. A Star Wars -os A jedik fénye regény futott hasonlóan sok eseményszálon, de ott folyamatosan pörgősen.

Az Ethan vezette vallásszerű társaságok csoportja számomra mindvégig kissé homályos maradt. Inigó személye szimpatikusabb volt náluk, de sokáig homályban maradtak céljai. Edeard érzékelése a halál utáni élet világába is bepillantást engedett. Az ő története káprázatos volt, még annak ellenére is, hogy túlzottan drámaivá vált, s néhány szereplővel illogikus húzásokat művelt a szerző.

Justine itt igazi hős az Ürességbe való útjával. A Gaia-mező miatt az emberiség is figyelemmel kísérheti, mi történik vele. Az apja, Gore is fontosabb szerepet kapott a műben, nem szólva a fiáról, Kazimirről, aki az újonnan felbukkanó ellenség(ek) miatt kénytelen szokatlan eszközökhöz folyamodni.

Edeard életvonalában felbukkan az, amit mi akasha krónikának nevezünk. Csakhogy ő nemcsak látja, de az időben való menetelben új eseményvonalra is helyezkedik, ami érdekes kérdéseket vet fel. Az egy dolog, ha valaki különböző lehetségességekbe betekint, de egy már megtörtént eseménysort nem tehetünk semmissé.

Az ENA frakció ülésein Ilanthe volt a legkevésbé szimpatikus, nem csoda, hiszen a gyorsítók képviselője. S ami később történik az ENA -val, hasonló, mint ahogy a sötétség kiválik a fényből, hasonlóképpen mint a bibliai Égi küzdelemben. Ettől igencsak izgalmassá válik az Üresség trilógia utolsó kötete.

Az Eleven Álom tagjai meglehetősen önző vágyaik miatt kívánkoznak az Ürességbe, hiszen nem törődnek azzal, ezzel milyen problémákat okozhatnak az ittmaradottaknak. A Fejlődő Üresség könyvben választ kaptam arra is, amire annyira kíváncsi voltam, mi lett Bradley Johanssonnal.

Edeard története, Makkathran világa vélemény

Az Inigo álma sorozatában ismertetett Edeard történet a csúcsponton túl jóval laposabb. Egyébként végig ott lapult egy ravasz ellenfél, a madammá és cégtulajdonossá váló Ranalee, akin nem talált igazán fogást főhősünk. Eleinte úgy tűnik ebben a világban (Querencia) elég hosszú életűek az emberek, ehhez képest később mégis gyorsan öregszenek a szereplők, amit nem értek.

Az életkorral is összevissza bánik az író, egyik pillanatról a másikra már jóval idősebbek a szereplők, több mint 40 évet ugrik az időben. Az égurak/égúrnők megjelenése nagyszerű. De egy igazi nagymester nem lesz beteg, gyenge idős korára. Egy későbbi epizódban a sok telekinetikus és egyéb erővel rendelkezők csoportosulása eléggé félelmetes volt. Engem emlékeztetett a Sith Testvériségre, bár itt (még) nem voltak olyan rosszindulatúak. S még egyszer megjegyzem, az, hogy Edeard ugráltatja az időt, gyengeség, a legkönnyebb megoldás.

Ráadásul ez nem működik, mert valójában a lehetséges idővonalakat járja végig. Vagyis ez vagy mindenkire érvényes – tehát mások is meg tudnák tenni – vagy senkire. Ugyanis egyvalaki nem változtathatja meg mindenki más idővonalát, vagyis jövőjét, csak a különböző lehetséges jövőket élheti át.

Van egyfajta tanulság jellege is. Edeard sosem elégedett teljesen, mivel a világot akarja megváltoztatni. Ráadásul mindig valami más sül el balul, vagy másvalaki változik rossz irányba. Plusz miből gondolja, hogy az ő ideálja a tökéletes út?

Mint a Térj magadhoz, és láss című könyvemben írtam, a Földnek sem az a dolga, hogy minden idilli legyen, hanem terepe a fejlődésnek. A Vízenjáró története az Üresség második kötetében ért a csúcspontjára, bármilyen drámai volt, ott kellett volna abbahagyni. Onnantól teljesen elrontotta az író a karaktert, és a története is komolytalanná vált. Ráadásul egy ilyen adomány – hogy visszamenve újraírható a múlt – nem lehet mindenkié, hiszen micsoda kavarodás lehet abból?

Álmodó, mulandó, fejlődő üresség

Túl sok a történetszál ahhoz, hogy mindegyiket boncolgassuk, így továbbra is a számomra emlékezetesebb eseményekből szemezgetek. Az itteni jövő nem követi a földi világkorszakok rendjét, s egész végig a materiális és a szellemvilági lét mintegy ötvözete lebeg lehetőségként előttünk.

 

 

Számtalan aktív és passzív jelenet zajlik, a kemény akciókat Peter F. Hamilton néha túlrészletezett leírásokkal vegyíti. Egyes szereplőknél vegyülnek a jó és rossz személyiségjegyek, ami nem baj.

Amikor Aaron Inigóval, s Corrie Lynnel a Tüské -hez ér ott borzalmasan rossz a leíró szöveg. Körülbelül olyan min utasítások halmaza: kattints ide, aztán oda, utána ez lesz, stb. Érthető, hogy Aaron szemszögéből írta a szerző, de az olvasónak egy büntetés. A sok őrült ember, akik az Ürességbe indulnak, zöme elvakult, és nem fogja fel, hogy tudatossági szintje messze alatta van annak, hogy egyfajta „mennyei világba” kerüljön.

Gore és a Szállító útja elvezet ahhoz, hogy végre megtudom milyenek az anomineiek. Az viszont továbbra is zavaró, hogy Peter F. Hamilton néha már az egyébként egészen normálisan beszélő szereplők szájába is trágár kifejezéseket ad. Amikor egy helyen van egy csomó ász az Üresség trilógia könyvekből, Ozzie találóan szuperhős találkozónak nevezi.

Egyébként van pár humoros jelenet itt, például amikor Araminta Ozzie -t emlegeti, elfelejtve, hogy ő tényleg ott van. Amúgy ezek a szuperhősök sokkal reálisabbak képességeik ellenére is számomra, mint amelyek a legnagyobb bevételt hozó filmek közé tartoztak a 2010 -es évektől.

Quatux, a raiel jelenléte is fontossá válik a Fejlődő üresség végén. Gore és a Szállító ügyködése úgyszintén. Paula Myo itt már jóval felszabadultabb, fejlődött az eltelt évezredben. Amikor Justine közeledik az igazi, egykori Makkathran városa felé, az igazán felkavaró érzelmileg, természetesen a részleteket nem akarom elárulni.

Már harmadszorra említem, kár, hogy Hamilton csúnya káromkodós szöveget adva a szereplők szájába, ront az összképen. A csúcspont kicsit fura volt, vagy én nem figyeltem, vagy elmaradt. Nem vártam olyan látványos harcot, mint például a Boba Fett könyve filmsorozat végén, de mégis hiányérzetem maradt.

Van valami szépség abban, ahogyan az elveszettnek tűnő társak megjelennek, s abban, hogy újra lehet kezdeni másképpen is. De hát ez a valóság is! Igen, a mi valóságunk sem más, csak nem egészen így, és sokkal lassabban történnek ezek.

Időnként bevillant Elisabeth Haich Beavatásának látomásai ezen jelenetekkor. Érdekes volt befejezni az Üresség trilógia könyveit. Valami elképesztőre vártam, ami elmaradt a végén, de ez nem jelenti, hogy rossz lett volna. A várakozás izgalmában élni jobb volt.

Az Ürességben van a Szív, ami felé az Égurak és Égúrnők viszik az eltávozott jó lelkeket. Ami a végén kiderül erről, kicsit homályos maradt számomra. Valószínű, többször el kell olvasni, hogy egyértelmű legyen, bár az író sem részletezhetett mindent.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.