2016. május 30., hétfő

Conan és a démonkapu könyv kritikája

Conan és a démonkapu könyv kritikája
 Conan és a démonkapu könyv kritikája



Roland Green Conan és a démonkapu könyve 1994 novemberében jelent meg az amerikai Tor Books kiadónál. 1996-ban Magyarországon is kiadták.
Nem véletlenül írtam, hogy Roland Green Conan és a démonkapu könyv kritikája, ugyanis ezúttal sajnos kevés jót mondhatok. Nyilván marketingcélokból írták 20 éve, a magyar megjelenésnél, a következő ajánlót:



„Talán a legizgalmasabb és legképzeletdúsabb Conan-regény, ami valaha is íródott! Igazi csemege a fantasy kedvelőinek!”
Ez sértés mind a Conan történetekre, mind a fantasy kedvelőire nézvést. De az is lehet, hogy aki írta, nem olvasta a regényt, vagy ez volt az első könyv, amit életében olvasott...




Roland Green Conan és a démonkapu tartalma, története


A fekete tengerpart királynője eseményei után járunk. Conan az őserdőben bolyong, amikor három bennszülött nőt lát, akik áldozatot visznek. Hamarosan találkozik a bamulákkal, akik erre járnak. Találkozásukat egy gyilkos szándékú vaddisznó támadása is megzavarja, ami sejtetni engedi, hogy furcsa dolgok zajlanak a háttérben. Egy napon Conan elképesztő jelenségre lesz figyelmes, valódi jegesmedve bukkan fel a dzsungelben. A támadása lehengerlő, menekülés közben a Halevők törzséhez jut, akik nem tudják felvenni a medvével a harcot, ez Conanra marad.
Borzalmas esemény történik egy dzsungelbéli faluban. Gyíkmajmok támadása nyomán a legtöbben odavesznek, mire Conan és a bamulák odaérnek. Kiderül, hogy egy „démonkapu” nyílt a dzsungelben, amely talán Vendhyával áll összeköttetésben. Egy másik földrészen él Lysenius, a varázsló sámán, és a lánya, Scyra. Conan és a bamulák a démonkapunak nevezett térátjárón át északabbra kerülnek, ahol piktek támadják meg őket.




 Green Conan és a démonkapu külföldi megjelenések


Scyra találkozik Conan csapatával és úgy tűnik, hogy szövetségre „kell” lépniük, mert kapóra jönnek Lysenius tervéhez. Lysenius száműzöttként került lányával a pikt vadonba. A vadonban élők egy részével barátságban van, de bosszúvágy hajtja, amiért régen elűzték a civilizált földekől, és elvesztette feleségét.




Roland Green Conan és a démonkapu könyv kritikája, jellemzése


A Roland Green Conan és a démonkapu könyv Amerikában 1994-ben és 1996-ban lett kiadva, puha illetve keményfedeles változatban. Tartozik hozzá prológus és epilógus is, amely más időkből tekint vissza erre a Conan kalandra, ezt a magyar verzióban nem láttam.
A Conan és a démonkapu nagyon rosszul van megszerkesztve, sokszor komoly odafigyelést igényel, hogy az ember tudja, hogyan áll a helyzet. Mintha Roland Green abból indult volna ki, hogy az olvasó ugyanúgy képben van, mint ő, és minden magától értetődő... Bár az is lehet, hogy a fordítás (sem) állja meg a helyét, mert időnként körülményes és hosszadalmas megfogalmazások vannak.
No meg a külföldi olvasói értékelések pozitívabbak, ezen is csodálkoztam, mert legtöbbször (főleg filmeknél) fordítva szokott lenni. Az egész regény valahogy fura, inkább fárasztó, mintsem olvasmányos.
Conan alakja és viselkedése megfelelő, nagyrészt olyan, ahogyan megszokhattuk tőle. De a történet egy szürke regény. Ha pedig Robert E. Howard kellemesen megborzongató és letehetetlen Conan novelláira gondolok - a főszereplőt leszámítva - semmi közös nincs bennük. A hatás ég és föld! Robert E. Howard Conanját elnyűhetetlennek tartom, felülmúlhatatlan a maga műfajában, de a Roland Green Conan és a démonkapu könyvet elég volt egyszer végigszenvedni. Nem szívesen írok ilyet, de ezt jobb feledni, gyenge próbálkozás egy újabb írótól.
Aki nem olvasta az eredeti, Howard féle novellákat, annak talán érdekes, de így csalódás. Minden gondosan meg van szerkesztve, csak egy dolog hiányzik: az érzelmi hatás. Az egész történet alatt olyan érzésem volt, mintha egy leírást olvasnék. Túlzottan száraz, és hiányzik az a különleges, titokzatos atmoszféra, amely oly jellemző volt az eredeti Conan novellákra.

Értékelés (saját tetszési indexem)
4.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Kapcsolódó cikkek: Conan történetek, novellák, könyvek

                               Conan, a kalóz könyv
                              L. Spraque de Camp és Lin Carter Conan novellák 

                             Robert E. Howard Conan, a bosszúálló regény


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!




A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!

2016. május 29., vasárnap

Karl May Fekete musztáng, A félvér

Karl May Fekete musztáng, A félvér
 Karl May Fekete musztáng, A félvér



Karl May Fekete musztáng, A félvér, A fekete táltos könyv történetét 1894 és 1896 között vetette papírra. 1896-ban Der Schwarze mustang címen tűnt fel, 1917-ben viszont jogi okok miatt Halbblut névvel adták ki, és a történet tartalmában is kisebb változtatások voltak.



Magyarországon is a kezdő mondatban említett 3 különböző címen adták ki. Aki nem tájékozott, azt hihetné, különböző könyvekről van szó, pedig A fekete táltos, az nem más, mint a Fekete musztáng, amelyet A félvér címen is forgalmaztak.


Karl May Fekete musztáng, A félvér, tartalom, történet


Két fiatal férfi találkozik az úton, és hamarosan kiderül, hogy unokatestvérek. Egy fogadóhoz mennek, ahol a vasutasok is étkeznek. A fogadóban egy félvér is tartózkodik, aki a vasutasok fogadott vezetője. Nemsokára megérkezik Old Shatterhand és Winnetou, akiknek gyanús a félvér.
Közben kínai vendégmunkások arra vetemednek, hogy elemelk a két vadnyugati hős fegyvereit. Csakhogy odakint komancsokkal találkoznak, akik elragadják tőlük a fegyvereket. A komancsok vezetője Tokvi Kewa, a Fekete musztáng, aki egy gondos terv miatt jár erre. Megpróbálják Shatterhand és társa híres lovait is elragadni.



 Karl May Fekete musztáng, A fekete táltos külföldi


Winnetou és társa rövid időn belül rájön, mi folyik a háttérben, és kiderül, hogy egy másik helyszínen támadást terveznek a komancsok. Gyorsan el kell jutniuk egy másik állomásra az egyik vasúti járgánnyal. Itt régi ismerősökkel találkoznak, Bicegő Frank és Droll néni az. Hogy a fegyvereiket visszaszerezzék, és megakadályozzák az indiánok rajtaütő akcióját, ismerniük kell a csavaros észjárásukat, és elébe menniük az eseményeknek. De nemhiába ők a vadnyugat legügyesebb harcosai, képesek az indiánok terveit megelőzni. Csakhogy a félvér is ügyeskedik, és a vasutasok embereire is szükség van a készülő gaztettek megakadályozására.


Fekete musztáng (A fekete táltos), A félvér könyv jellemzése


Igencsak jól „fűszerezett” kis regény ez. Sok szereplő, sebesen gördülő események, színes karakterek, élvezetes párbeszédek és változatos helyszínek. Tulajdonképpen a Fekete musztáng regényben nincsen semmi különös, de ami van, az nagyon jó. Szeretem, ha egy regény sok, és mégis jellegzetes szereplőt ábrázol, méghozzá az események tükrében.
A fekete táltos egy ilyen könyv és hozza a Karl Maytól megszokott „kalandos színvonalat”. Persze A félvér regényből sem maradhatott ki a sok német szereplő, de ez elnézhető gyengéje az írónak. Igazából a kezdő szál a Timpékről, amellyel a regény is zárul, nem játszott különösebb szerepet a könyvben. A lényeg inkább a fekete táltoson, azaz Tokvi Kewán és unokáján, a félvér emberen volt. Itt újra semleges elbeszélőként meséli Karl May a történetet, s nem Shatterhandként, ezért sokkal többmindenre látunk rá.
Túlzottan nagyot nem alkotott A félvér regénnyel, de kellemesen elszórakoztat, s ezzel meg is tette a magáét. A Fekete Musztáng is azon regények közé tartozik, amelyet szívesen veszek majd újra és újra elő, ha pihenésre vágyom.


Értékelés (saját tetszési indexem)

7.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Kapcsolódó cikkek: Winnetou hagyatéka
                               Old Surehand könyvek

                        

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!




A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!

2016. május 23., hétfő

Karl May A kővé vált imádság könyve

Karl May A kővé vált imádság könyve
 Karl May A kővé vált imádság könyve




Karl May A kővé vált imádság könyve Az ezüst oroszlán birodalmában folytatása, s egyben ezen négyrészes regénysorozat befejező kötete.



Az 1902-ben elkezdett A kővé vált imádság művét válása és egyéb világbeli eseményei miatt, több megszakítás után, csak 1903 közepén fejezte be. Ebben a regényben Karl May önkritikája, önelemzése nyomát hagyta - a szereplők által - a párbeszédekben, hosszúra futtatott önvallomásokban.


Karl May A kővé vált imádság tartalma, története


Kara Ben Nemszi, az usztád – és időnként a pedehr – véget nem érő beszélgetést folytat este. Mindenféle túlvilági, filozófiai, lelki-szellemi kérdéseket boncolgatnak. Közben egy merénylet is készül a német ellen, amelyet meghiúsítanak. A titkos boríték is a kezükbe kerül, amit sikerül elolvasni a pecsétek megsértése nélkül. A szillekhez van köze az ügynek.
Kiderül, hogy a lengyel binbasinak, akivel legutóbb Babilonban találkoztak, a családja még megvan, és Perzsiában található. Megszökik néhány fogoly, az usztád pedig elutazik a sah-in-sah –hoz. Hálef fia, Kara gyanús alakokat figyel meg egy útja során, és Tifl –lel kapcsolatban is ellentmondásokra jön rá. Aggodalmait megosztja apja barátjával.
Fontos látogató érkezik a dzsamikunokhoz, és az usztád távollétében Kara Ben Nemszi az, aki fogadja. Ez a látogató – a sejk ul iszlám – egy ravasz csirkefogó, aki társaival valamin mesterkedik, de kívülről jámbornak mutatja magát.
A két Kara, a főhős és barátja fia körülnéz régi építményekben, a sziklákban. Nemsokára kiderül, hogy a nem csak a dzsamikunok, hanem a sah-in-sah ellen is nagy szervezkedés folyik. Barátaink természetesen mindent megtesznek, hogy ennek elejét vegyék. Ehhez hozzásegíti őket egy különleges ló is, Szír, amelyet a sah-in-sah küldött Dzsafár Mirzával.


A kővé vált imádság kritikája


Normális dolog több száz oldalon egy párbeszédet folytatni? May párbeszédeit általában kedveltem, mert nagyon élvezetesek, szinte felülmúlhatatlan ebben a műfajban. De A kővé vált imádságban, a regény elején található, soha véget nem érő párbeszéd már nekem is sok volt. Ez most annyira elvont, hogy néha azt éreztem, az író csak magának fejtegeti a gondolatait. Szeretem a spiritualitást, de ennek nagy része értelmetlen, sőt érthetetlen volt!

 A kővé vált imadság könyv


Amikor megérkeznek a látogatók, ismét furfangossá válik a főszereplő, és jó kis párbeszédknek örülhetünk. De sajnos nemsokára egy álmát meséli el, ami túl hosszúra nyúlik, érthetetlen túlvilági látomásokba bonyolódva. Végre felbukkan Dzsafár Mirza, akit a Vérbosszú oroszlánja óta vártam. A különleges ló megjelenése már-már túlzás, hiszen a főszereplő jelenlegi lova is kitűnő volt, de tovább fokozza az izgalmakat.
Ahogy bonyolódnak az események, egyre több szereplő kerül elő, és élesedik a játszma, a regény egész jó lesz. A megszokott May féle fordulatok kikerekedtek a végére, ezért ott már egész élvezetes a könyv. Bár már valójában nagy meglepetést nem tudott okozni. Mindenesetre a könyv fele felesleges ömlengés, de ez van (volt) ezt kell elfogadni.
Az asík – az a fickó, akit a barlangban hagytak, hogy szembenézzen önmagával – megváltozása hatásos, még akkor is, ha több példa volt már ilyesmire az író műveiben. Az előző kötetbeli egyes szereplők negatív változása, vagyis az, hogy mégsem olyan jók, mint láttatták magukat, árnyalta a történetet. Itt végre megtörtént az a verseny, amire az előző könyvben készültek, de a binbasi találkozott e a családjával, nem tudom, és ez a regény is hagy nyitott szálakat...

Értékelés (saját tetszési indexem)
5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Folytatás: Karl May Ardisztán könyv

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!




A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!

2016. május 20., péntek

Castaneda könyvek

Castaneda könyvek
 Castaneda könyvek



A Castaneda könyvek a 90-es évek óta egyik legkedveltebb részét alkotják a spirituális regény könyvgyűjteményemnek. A Carlos Castaneda könyvek azon könyvek közé tartoznak, amelyek különlegessége miatt rendszeresen és örökké visszatérő olvasmányaim.



Carlos Castaneda művei valami elképesztően egyediek, semmilyen más hasonló irodalomhoz nem tudnám közvetlenül kapcsolni. Bár a spirituális regények kategóriába sorolom, az általában ismert spirituális irodalom korlátain minden tekintetben túllépő alkotásokról van szó. A Carlos Castaneda könyvek lenyűgözően őszinték, gyakorlatiasak, elképesztőek, és átvisznek egy másik világba, amely ámulatba ejt és örökre megfog. Mert az a világ valójában a mindennapi világunk mögött rejtező szellemi birodalom, amelyben a hétköznapi ego csak szárnyaszegett madár módjára csapong.




 A Castaneda könyvek


A Castaneda könyvek évről-évre visszatérő látogatói olvasmányaimnak. Ezek nem egyszerűen könyvek, rendkívüli természeti erő és nagyon mély bölcsesség rejlik bennük. Castanedát olvasni különleges élmény. Úgy is, mint szórakoztató regényt, és úgy is, mint útkereső, igazságok után kutató élménybeszámolót. Egyszerre kikapcsolnak és átemelnek egy magasabb szellemi dimenzióba.
Don Juan szavai, tanítása olyan közvetlen stílusban és mégis nagyon mélyértelműen adják át az első kézből tapasztalt „sámáni” tudást, amit sehol máshol nem találhat meg az olvasó. Szándékosan idézőjelbe tettem a sámán szót, mert csak azért használtam, hogy valahova besoroljam, de Don Juant és társait, nem lehet semmilyen kategóriába sorolni. Ők az ősi tolték tudásvilág utolsó megmaradt képviselői voltak, akik úgy manipulálhatták (volna) a körülöttük lévő valóságot, ahogy akarták, de éppen tudatossági szintjük miatt nem volt szükségük erre.


 Carlos Castaneda könyvek


Száz cikk is kevés volna ahhoz, hogy a Castaneda könyvekben található, nagyon sokrétű tudásnak, és Don Juan tanításainak a lényegét átadjam, de ez nem is célom. A Carlos Castaneda könyveknek van egy olyan hangulata, ami olyan egyedi és magába szippantó, ha valaki hozzászokott, mindig vágyni fog rá, mert szellemét erővel tölti fel.
Aki először vesz kézbe egy Castaneda könyvet, az azonban ezt semmiképp ne várja el, mert minden bizonnyal szokatlan, és furcsa lesz számára. Sőt, sokszor nem is érti, mert teljesen különbözik más könyvektől. Először számomra is teljesen idegen és fura volt. De ahogyan beléjük merültem és többször elolvastam, egyre mélyebb szinteken értettem meg, és a hétköznapi életemre is nagy hatással voltak.


 



A Carlos Castaneda könyvek listája, bemutatása


A Carlos Castaneda könyvek túl jók ahhoz, hogy egyetlen cikkben lerendezzem őket. Legyen ez egy összefoglaló, és terveim szerint – ahogyan újra előveszem őket – az egyes könyvekről külön is beszámolókat írok. Az interneten van jónéhány anyag ezekről a könyvekről, vagy éppen Castanedáról, de a jól bevált szokás szerint inkább a magam élményeiből és ismereteiből, elsőkézből írok róluk.
Az első Castaneda könyv, a Don Juan tanításai 1968-ban jelent meg az USA-ban, és az 1961 és 1965 közötti találkozásokat mutatja be Don Juannal. Ez a könyv stílusában merőben eltér a későbbiektől. Itt Castaneda még bizonyos távolságtartással, és az antropológus szemszögéből, „távolról” igyekezett leírni tapasztalatait. Ezért a Don Juan tanításai – bár jó könyv – még viszonylag „száraz”, nem annyira regényszerű.
A második könyv, a Másik világ kapujában (1971), gyökeres fordulást hoz, Castaneda elhagyja tudósi összegzéseit és úgy mondja el élményeit, ahogyan megélte. Ezért igencsak élvezetes, humoros, szókimondó és érdekfeszítő regény lett.
Az Ixtláni utazás (1972) nagy része visszaemlékezés a tanítványsága első éveire. A Don Juannal sivatagi bolyongásaik közepette folytatott, hihetetlenül élvezetes, pörgő párbeszédeik egyedülállóak. Ebben a részben igencsak gyakorlati bölcsességek kerülnek felszínre, amelyek véleményem szerint a spirituális és önfejlesztő könyvek többségéből teljesen hiányoznak.
Sokáig a Mesék az erőről (1974) volt a kedvencem. Ebben mutatja be ugyanis Don Juan a tonál (szinte minden) és a naguál (ami nem a minden) közötti különbséget. Az egyik fejezetben Castaneda egyik energiapontjára mért ütéssel át is löki őt egy kilométerrel arrébb levő helyszínre. A Mesék az erőről végén, tanítványságuk megkoronázásaként le kell ugraniuk Don Juan társa, Genaro tanítványaival, egy szikláról a mélybe. Don Juan és csapata pedig feladatukat befejezvén, eltávozik egy másik világba.
Az erő második köre című könyv teljes fordulatot hoz az eddigi regényektől, mivel itt már nincsen jelen Don Juan. Carlos felkeresi Genaro tanítványait, hogy rájöjjön, mi is történt legutolsó találkozásukkor. Eközben azok a személyek, akiket eddig megismert Don Juan környezetében, teljesen másként viselkednek, és kiderül, hogy minden csak egy nagy beavatás része volt. Ráébred, hogy amit eddig leírt, csak azok az események voltak, amelyeket teljesen tudatos állapotában élt át, a többi; a lényeg csak fokozatosan kerül vissza emlékezetébe.
A sas ajándéka műben főként La Gordával – aki egy női tanítvány – próbálnak álmodás segítségével emlékezni és végrehajtani feladatukat. Ők ketten a naguál és a naguál asszony, akik az új tolték csapat vezetőivé lettek képezve.


 =
Az Atlantidák szobrai Tulában. A sas ajándéka könyvben van szerepük


A Belülről izzó tűz volt, amelyik először megjelent az Édesvíz kiadónál, és én is először olvastam. Először teljesen idegen, és sokszor érthetetlen volt számomra, mivel nem ismertem az előzményeket. Szenzációs anyagok vannak ebben is, például a vacak kis zsarnokocskákról szóló rész elképesztő. Az egón való felülemelkedésnek totális művészete van itt leírva. Egyébként itt ismét jelen van Don Juan és immár teljes csapata, mert Castaneda elkezdett emlékezni a módosult tudatállapotban átélt élményekre és párbeszédekre is. Lásd bővebben a könyvről: Castaneda - Belülről izzó tűz
A csend erejét és Az álmodás művészetét már könyvesboltban nem sikerült megvennem, úgy rendeltem meg őket, mert muszáj volt, hogy meglegyenek. A csend ereje műben egyre több mindenre emlékszik vissza Carlos, és Don Juan saját tanítványsága éveiről is sokat tudhatunk meg. Az álmodás művészete – legalábbis az előzőekhez képest – már nem annyira tetszett. Itt nincsenek jelen a Don Juannal való letehetetlen párbeszédek, sem az izgalmas sztorik. Természetesen ez nem csökkenti értékét, az előzőek ismeretében fontos információkkal gazdagodunk.
Még két könyve jelent meg később amelyek különállóak a Don Juan sorozattól, bár mindkettő hozzákapcsolható. A Mágikus gyakorlatokban a tolték testgyakorlatok, a tensegrity kerülnek bemutatásra, amelyek teljes egészében tolték sámánok energetikai megfigyelései alapján kialakított gyakorlatok. A másik könyv a Végtelen aktív oldala, amelyben Castaneda egy-egy régi élményét eleveníti fel - amelyek szorosan kapcsolódnak a tudáshoz – olvasmányos formában. Nagyon jó könyv!


Carlos Castaneda és a tolték tudás


Castaneda 1961-től 1965-ig járt rendszeresen Don Juan mexikói, vagy arizonai házához. Majd a felkavaró élmények hatására három évet kihagyott, de nem bírva tovább, 1968-ban ismét visszatért, és 1973-ig, Don Juan csapatának távoztáig ismét visszajárt hozzá. Bár ő eleinte úgy magyarázta magának, hogy ismereteket szerezni, és megismerni az indiánok által használt hallucinogét peyot növényt tér ismételten oda, belül mindig is érezte, hogy valami más vonzza vissza.
Don Juan később elmondta neki, hogy sohasem a tanítvány lel a vezetőre, hanem a naguál ismeri fel a megfelelő egyedet. Don Juan első találkozásukkor felismerte Carlos különleges energiaszerkezetét és tekintete erejét használva, olyan mély hatást gyakorolt a fiatalemberre, hogy későbbi találkozásuk elkerülhetetlenné vált.


 

 Castaneda és a tolték tudás


Mint már említettem, a Don Juan és társai által közvetített tudásanyag olyan hatalmas, hogy nem lehetne egy cikken belül bemutatni, legfeljebb utalni rá. A számos tanítás közül a két gyakorlati rész, a cserkelők és az álmodók ösvénye. A cserkelés tudományának elsajátításával az ember gyakorlatilag bármilyen szerepet fel tud venni, és könnyedén irányíthatja saját világát. Az álmodás elsajátításával az asztrális és szellemi dimenziók megismerése és magasabb tudati szintre való lépés válik lehetségessé. A különböző archetipikus személyiségek közé tartozó tolték csapat egyes részei az álmodók, vagy a cserkelő közé tartoztak, s a naguál és a naguál asszony mindkét eljárásban magasan képzett volt.
A másik ismeret, amelyet itt csak formálisan megjegyzek, a gyűjtőponttal kapcsolatos tudás. A toltékok gyűjtőpontnak nevezték az ember energiatestének azon helyét, amely az érzékeléssel kapcsolatos. Ha ez elmozdul, az ember vagy az álom, vagy a mélyalvás állapotába kerül, de a transzállapotok, pszichedelikus szerek használata, az alkohol, vagy az őrültség is összefüggésben áll vele. Amikor a tolték tanítványok – akiket harcosoknak hívnak – a hétköznapi életben egyébként elvesztegetett energiákat megtartják, fokozatosan képessé válnak a gyűjtőpont tudatos elmozdítására, s ezzel az érzékelés határait kitágítani.
Don Juan csapata magasan felette álltak az ego közönséges vágyainak. Don Juan és társai másoknál évtizedekkel fiatalabbnak látszó, kikezdhetetlen egészségű és szellemű emberek voltak. Energiájukat a környező világ, vagy más emberek manipulálása helyett az energetikai valóság teljes felismerésére, és önmaguk  magasabb tudati szintre való emelésére használták.



Carlos Castaneda könyvek listája időrendben:


Don Juan tanításai   1968
Másik világ kapujában   1971
Ixtláni utazás   1972
Mesék az erőről   1974
Az erő második köre   1977
A sas ajándéka   1981
Belülről izzó tűz   1984
A csend ereje   1987
Az álmodás művészete   1993
Mágikus gyakorlatok   1998
A végtelen aktív oldala   1998



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!




A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!

2016. május 19., csütörtök

Joe Schreiber Halálvilág könyv

Joe Schreiber Halálvilág könyv
 Joe Schreiber Halálvilág könyv



A Joe Schreiber Halálvilág könyv 2010 végén jelent meg Amerikában. Yavin előtt 3645-ben játszódik, és a(z időben) távoli előzménye a Halálosztag regénynek.
A Halálvilág könyv az Odacer-Faustin nevű, hideg, havas bolygón játszódik, ahol egy Sith Akadémia van.



Joe Schreiber Halálvilág könyv tartalma


Wim Nickter elfogadja a Sith Akadémia legerősebb tanítványának, Lussknak a kihívását, de alulmarad, és Scabrous nagyúr ketrecében talája magát.
Amikor két alak egy különleges orchideával jelenik meg az Akadémia vezetőjénél, Scabrous rájön, hogy átvernék, és erős példával tanítja móresre őket. Egy whipid fejvadász a Marfa bolygón ellop egy különleges orchideát, de az életben tartásához szüksége van a jedi tanítványra, Zo -ra is.
Zo-t a whipid Scabrous nagyúrhoz viszi, ahol a csövekkel összeaggatott kreatúra – aki egykor Nickter volt – élőhalottként rátámad a nagyúrra. Jura, egy másik sith tanítvány, a nagyúr tornyához megy kémkedni. Közben egy ambíciózus diák, Ra’at, kihívja egy küzdelemre az éppen arra járó Lusskot. De a megvadult Nickter kizuhan az ablakon és Jurára esve halálos küzdelembe kezdenek. A két másik tanítvány dermedten nézi őket, miközben Zo menekül.
Trace, Zo bátyja nyomozásba kezd eltűnt húga után. A húga újra összeakad a fejvadásszal, akivel együtt próbálnak menekülni. A fertőzés – amely Scabrous kísérleteiből eredt – az élőhalottak által terjed, akik mindenkire rátámadnak. A sith nagyúr különösmód „értelménél” marad, de a fertőzés energiája kezdi megváltoztatni. Rákényszeríti a könyvtár neti lényét, hogy sugalmazza Zo –nak – mintha az orchidea hívná – az odajövetelt.


Joe Schreiber Halálvilág könyv kritika


Mivel a Régi Köztársaság idejében játszódó regényekből „kifogyunk” nagyon érdekelt a Halálvilág. Jól kezdődött, a Sith Akadémia rivalizálásai egyből felkeltették érdeklődésemet. Egész érdekfeszítően haladt a történet.





 Halálvilág könyv Darth Scabrous nagyúr
Scabrous nagyúr


Mivel Joe Schreiber a Halálvilágot a Halálosztag előzményeként (is) írta, nem meglepő, hogy ismét a horror vizeire evezett. Ezzel részben el is vágta nálam a fonalat, mert ami eddig jól alakult, most átváltott egy „vajon mennyi lesz a zombi, és ki marad életben a végére” típusú történetre. Nagy kár, mert igazán több nézett ki belőle. S amikor amúgy is olyan kevés a Star Wars történelem eme korszakáról szóló regény, egyáltalán nem másokat halomra ölő, (szinte) értelem nélküli zombik hadjáratára vagyok kíváncsi.
Sajnos innentől fogva céltalanná válik az egész történet. Az mégcsak hagyján, hogy egy sohanem hallott bolygón játszódik, és semmi módon nem kapcsolódik más ismert történetekhez, de miről szól az egész? Kapunk egy halom horror feeelinget, amihez teljesen felesleges a Star Wars, maximum érdekesebbé teszi a történetet. Egyszer már megkaptuk ugyanezt Joe Shreibertől, a Halálosztag kapcsán, de ezúttal adhatott volna valami újat. Úgy látszik itt sem volt más szándék a történetírás mögött, mint, hogy felhasználva a Star Wars hátteret, egy hasonló öldöklős sztori kerekedjen más helyszínen, más szereplőkkel.
A tauntaun –ok szerepeltetése írói gyengeség (más íróknál is előfordul ez), mert igazán találhatott volna eredetibbet erre a bolygóra, a könyvtáros falény ellenben érdekes volt. Amúgy nekem a Halálvilág végefele, amikor a zsilipen át kellett megszabadulni a fertőzött lénytől, a Bolygó neve: Halál című film ugrott be. Ha nem kezdte volna olyan jól és nem vártam volna izgatottan egy újabb „Erőharcos” könyvet, nem lennék ilyen kritikus. Mert mint regény egészen elfogadható, s ráadásul nem is hosszú, de Joe Schreiber megmaradt „külsős SW írónak”.
Kár, mert azt, hogy kevés leírást kapunk, és egy elszigetelt történet a Star Wars univerzumában, akár előnyként is felfoghatjuk, mivel kellően pörgős, és nem untat. Alapvetően megosztja a Star Wars könyvek rajongóit is, mert van akinek nagyon bejön, másoknak egyáltalán nem. Számomra pazarlás ebből a korszakból egy ilyen „értelmetlen” történet. Persze ha sok regény lenne a Régi Köztársaság eme időszakából, nem sajnálnám... Pedig a Halálvilág könyv elején, a sith tanítványok rivalizálásai és képzése alatt, a Darth Bane trilógia első része jutott eszembe. Talán ezért is jöttem izgalomba... Így viszont törvényszerű volt a csalódás. Mint sima horror regény nem rossz. De nem is csúcs.


Értékelés (saját tetszési indexem)
5.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ajánlott cikkek: Drew Karpyshyn Megsemmisítés könyv
                        Tim Lebbon Távoli csillagok könyv
                        Claudia Gray Elveszett csillagok könyv

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!




A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!

2016. május 17., kedd

Tim Lebbon Távoli csillagok könyv

Tim Lebbon Távoli csillagok könyv
 Tim Lebbon Távoli csillagok könyv



A Tim Lebbon Távoli csillagok könyv a Jedik hajnala (Dawn of the Jedi) képregénysorozattal egy időben játszódik. Több, mint 25 évszázaddal a Yavin –i csata előtt, a Je’daii Rend a galaktikus magban levő Tython bolygón honolt.



A Tim Lebbon Távoli csillagok könyv 2013-ban jelent meg az USA –ban. A Csillagok háborúja univerzumának a korszakáról az első könyv volt, addig csak képregényekből olvashattunk ezekről az évezredekről.



A Távoli csillagok történelmi időszaka, a Je’daii Rend


A Yavin előtti 26. évezredben a rakaták Végtelen Birodalmának sok évezreden át tartó, utolsó korszaka tartott a galaxis más szegleteiben. Eddigre a gree faj is már lehanyatlott, akik pedig a hiperkapuk titkát ismerték. Ezek által két pont között voltak képesek utazni az űrben, de a hatótávolsága nem nagy. Rájuk is többször hivatkozik Tim Lebbon a Távoli csillagokban.
A galaxis magvilágában levő Tython bolygón nagyon nagy volt az Erő jelenléte, s  amikor túlságosan nagy zavar keletkezett, Erőviharok is pusztítottak. Ezért a Tythonra érkező lakók célja lett ennek megelőzése. Az egyensúly fenntartására hozták létre a Je’daai Rendet. Filozófiájuk alapja az egyensúly elérése volt. A Je’daii Rend tagjai abban az időben még az Erő által áthatott fémkardokat, ún. Erőkardokat használták, amelyek képesek voltak elhárítani akár a plazmafegyverek lövedékeit is. A Jedaii Őrzők a bolygóközi rendfenntartók szerepét is ellátták. Mivel semmilyen világi hatalom nem ellenőrizte őket, így idővel egyfajta ellenszenv is létrejött irántuk. Mivel a hiperűrutazás technikáját ebben az időben még nem ismerték, főként csak a Tython rendszerben utazgattak. A rendszerben számos idegen faj élt, amelyek többezer évvel ezelőtt érkeztek ide.


Tim Lebbon Távoli csillagok könyv tartalma, története


25793 évvel Yavin előtt, a galaxis belső magjában levő Tython bolygón volt a Je’daii Rend, amelyet a későbbi Jedi Rend elődjének tekinthetünk. Lanoree Brock, a huszonöt éves Erő felhasználó nő, új küldetést kap a mesterektől. A hírek szerint valakik egy hiperkaput akarnak létrehozni, melyhez a „sötét anyagot” használnák fel, ami veszélyt jelenthet a világra.




 Star Wars A Nox, a Tython es a Kalimahr bolygók
A Nox, a Tython es a Kalimahr bolygók

Aki e mögött áll pedig nem más, mint Del, Lanoree elhunytnak hitt öccse. A Kalimahr
–ra utazik, ahol az egyik mester mester titkos üzenete hatására találkozik a Tre nevű twilekkel, aki információkat szolgáltat neki. Közben egy gyilkos noghri  üldözésében is részt vesz, ami miatt részt kell vennie a rendőrségi kihallgatáson. A Kalimahr kellemes éghajlatú, számos faj egyvelegét alkotó bolygó, ahol a nagy demokrácia mellett az illegális gladiátorjátékok is jelen vannak.
Tre –vel a Nox bolygóra utaznak, ahol a természeti erőforrásokat drasztikus méretekben kihasználták, ezért szennyezett, pusztuló környezetet hoztak létre. A város, ahova mennek, egy kupola alatt helyezkedik el. Itt végül rálelnek Del nyomára, de a vele való találkozás katasztrófák sorozatát indítja el.


Tim Lebbon Távoli csillagok könyv jellemzés, kritika


Tim Lebbon Távoli csillagok könyve Lanoree Brock –ra épül, az ő szemszögéből ismerhetjük meg, és élhetjük át az eseményeket. Ezzel párhuzamosan az ő visszaemlékezéseit - az öccsével együtt töltött időkre és tanítványságukra - olvashatjuk majd minden rész elején. Mellette a legtöbbet a twilek Tre van jelen, aki piros bőre mellett egy plusz lekkut is hordoz. Ő igazából a társadalom peremvidékén él, és információkkal (is) kereskedik, de kezd elege lenni abból az életformából. Daloren az az öccs, aki sosem volt igazán érzékeny az erőre, és a céljait a maga anyagi eszközeivel akarta elérni. Eközben nem zavarja, hogy ezzel másokat a pusztulásba dönthet.
Többre számítottam ettől a könyvtől. Érdekelt a 25 ezer évvel azelőtti világ és a jedaii –k. Nagyon döcögősen indul és elég sok benne az időhúzás. Az a rengeteg visszaemlékezés Lanoree öccsére – amikor tanultak – fölöslegesen sok. Azt meg hogy is gondolta a fordító, hogy csak úgy átnevezi a jedaai –okat jedi –nek?! Lehet, hogy sok rajongó nem ismeri a Star Wars történelem eme részét, de ennyire nem kellene lekezelni őket, hogy úgysem tudnák, mi a jedaii. Csak később alakultak ki belőlük a jedik, és a Jedi Rend!


 A Tython rendszer bolygói
A Tython rendszer bolygói

Lanoree elvei, lelkivilága mindvégig stabil – ha nem számítjuk az öccse létéből származó aggodalmait – erős jedaii, aki végrehajtja küldetését, bár ezúttal nehezebben, mint bármikor. Tre személyisége áthalad egyfajta fejlődésen a történet folyamán, ami nem is tűnik igazán a szemünkbe, talán csak az események vége fele ébredünk rá. Daloren olyan amilyen, csak Lanoree szeretné hinni, hogy nem menthetetlen. A jedaii –k itt csak mellékszerepet játszanak, főleg a visszaemlékezésekben „figyelhetjük” közelről őket.
Elég komoly, drámai hangulatú könyv, pszichológiai és néha társadalmi kérdésekkel, így megvan a maga egyedisége a Star Wars könyvek sorában. De nincsen olyan nagy történet, az eseményeket egy rövidebb regényben is el lehetett volna mesélni. A regényben megjelenő fajok is túlzottan a többi könyvből megismert „szokásos” lények. A hiperkapu – amely a fő érdekesség lehetett volna – eléggé alárendelt szerepet játszott a műben. Számomra nem volt túl élvezetes a könyv - talán egy kicsit kevés a főszereplő – bár attól még lehetett volna jobb. Mindenesetre a Távoli csillagok könyvet - Star Wars történelmi érdekességei mellett - elég közepesnek találtam a „szórakoztatás” szempontjából.

Értékelés (saját tetszési indexem)
5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ajánlott cikkek: Drew Karpyshyn Megsemmisítés könyv
                           A Cestus csapda tartalma, jellemzése
                          Christie Golden Sötét tanítvány könyve

 Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!




A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!

2016. május 12., csütörtök

Karl May Sátán és Júdás trilógia

Karl May Sátán és Júdás trilógia
 Karl May Sátán és Júdás trilógia



A Karl May Sátán és Júdás trilógia könyvek Magyarországon Sziklafészek I-II. (Sziklavár I-II.), Krüger bej és Sátán és Júdás címmel jelentek meg. Különlegességük, hogy a középső regényben (Krüger bej) Karl May mintegy „összeköti” Old Shatterhand és Kara Ben Nemszi kalandjait, mivel Winnetouval együtt a Szaharában ügyködik.



Németországban eredetileg a Sátán és Júdás trilógia Satan und Ischariot I, II és III címekkel jelentek meg 1896-1897 –ben. A történethez egyben kapcsolódik a magyarul A szerencsét hozó almásderes összeállításban megjelenő harmadik történet, a Két szív, ha elszakad.


 

A sziklafészek 1., A sziklavár 1. kötet története


Old Shatterhand lovát elvesztve, gyalog érkezik a mexikói Guaymas kikötővárosba, ahol egy rendkívül igénytelen fogadósnál talál szállást. Itt megismerkedik vele Melton, a mormon, aki rá akarja venni, hogy egy távoli nagybirtokra könyvelőnek szerződtesse. Nem akar kötélnek állni, de miután megtudja, hogy lengyel és német bevándorlókat is oda szerződtet, kíváncsi, mert gazságot sejt a dolog mögött.
A hajóút után a szárazföldön haladnak tovább és egyszer – megjátszva, hogy megbokrosodott a lova – elhagyja a csapatot. Két indián fiút és egy lányt ment meg rájuk törő ellenségektől.
Melton társa segítségével szövetkezik a juma indiánokkal, hogy támadják meg a nagybirtokot, mivel társa apja, szemet vetett a helyre, de ehhez tönkre akarják tenni a tulajdonost. Shatterhand figyeli a dolgokat a háttérből, s ebben segítségére van az egyik indián ifjú, aki nagyon tehetséges, miközben társait segítségért küldi törzsükhöz, a mimbrenyókhoz. 


 

 Karl May A sziklafészek könyv




A sziklafészek 2, A sziklavár 2. kötet története


Visszatérve a megtámadott birtokhoz, az új tulajdonos már Melton, aki éppen távol van. Winnetou és Old Shatterhand a közeli hatósághoz megy, ahol megtalálják az eredeti tulajdonosát a birtoknak, aki nem akarja elhinni, hogy becsapták. Ő és néhány rendőr elindulnak a gazfickók nyomában, de csak a baj van velük.
Melton és társai egy higanybánya által terveznek maguknak nagy jövőt, s ehhez felhasználják a juma indiánokat is. A bánya felé vezető úton Winnetou –ék sorban elkapják a juma őrszemeket, s egy alkalommal Melton társáékat is, akik egy szökevény nyomában voltak. A szökevény nem más volt, mint az első kötetben megismert Herkules. Csaknem megölték, de barátaink rátaláltak és lázas állapota után rendbejött.



Krüger bej könyv története (A sikertelen hajsza)


Old Shatterhand -et Drezdai otthonában nagy meglepetés éri, amikor betoppan Winnetou egy fiatal férfi társaságában. Amerikai ismerőseik bajba kerültek, s tudták, hogy a német segíthet nekik. A Sziklafészek regényben, a Meltonnál talált levélből tudott Shatterhand arról a fiatalemberről, aki annyira hasonlít valakire, akinek apja elhunyt. Mivel gazdag örökség várja, a hasonmás valószínűleg az igazit eltéve láb alól próbálja majd felvenni az örökséget.
Észak Afrikába utaznak, ahol találkoznak egy régi baráttal, Emery –vel. Winnetou –t szomáli férfinak kiadva utaznak tovább, s találkoznak a hasonmással, akivel együtt utaznak tovább egy gőzösön.

 
 Karl May A sikertelen hajsza


 Krüger bejjel, s katonáival együtt lovagolnak ki egy sivatagi népség megbüntetésére, s az úton egy földbe ásott nőt, s csecsemőjét kell megmenteniük  a keselyűktől. Szembekerülnek a gaztevőkkel is, és lehetőségük van az elfogásukra. Közben valaki árulást követ el a táborban, s csapdába futnak. Csak Winnetouban bízhatnak, aki a Szaharában és ebben a helyzetben is feltalálja magát.



Sátán és Júdás könyv története


Shatterhand, Emery és Winnetou Angliába utaznak a Meltonok után, akik közben kjutottak Amerikába. Sajnos Winnetou súlyos beteg lesz, így hónapokig ápolni, kell ezért nem tudnak továbbutazni. A német ír egy levelet Amerikába az ügyvédnek, hogy a Meltonok kihasználva a fiatal Melton hasonlóságát, hamis személyazonossággal fel akarják venni az örökséget. Visszaérkezik egy levél, hogy küldje el a bizonyító okiratokat is, de ez gyanús, ezért nem történik meg.
Az indián állapota javul, ezért áthajóznak Amerikába. Felkeresve az ügyvédet, kiderül, hogy ármány áldozatai, egy alkalmazott az ügyvéd nevében írt, és Meltonék tevékenykedtek a háttérben, miközben felvették az örökséget. Old Shatterhand kérdezősködve eljut a Sziklavárban megismert fiatal hölgyhöz, aki most a városban él. Tőle megtudja, hogy Meltonék mit terveznek. A nő elszökik a gazfickókkal, barátaink utánuk utaznak, s a vadnyugatra érve, balszerencséjükre ellenséges komancsokkal hozza őket össze a sors.



A sziklafészek, Krüger bej, Sátán és Júdás könyvek


Ezek a történetek folyóiratban Die Felsenburg (A sziklavár) 1893-94, Krüger bei 1894-95, és Die Jagd auf den Millionendieb 1895-96 címekkel jelentek meg először. Érdekes, hogy a második könyvet, azaz a Krüger bej –t Karl May 1890-91 –ben írta, míg az első könyvet 1891-ben, és a harmadikat 1892-ben. Az eredeti kéziratokhoz képest többféle összeállításban készült el ez a három könyv, ezért ez az összevisszaság. A sziklavár második része és a Krüger bej az előbb említett felosztásban a második könyvben jelent meg.
Zavaróak ezek az újra átalakított kiadások, mert nehéz összeegyeztetni az eredetivel. Ráadásul A sziklavár vagy más címmel A sziklafészek (Miért kell állandóan címet változtatni?) nálunk megjelent két kötetének sincs sok értelme. Ugyanis míg May egyes könyvei olyan hosszúak, hogy hármat is kitennének, itt a két kötet elég rövid, nyugodtan ki lehetett volna adni egyben.



 Karl May Sátán és Júdás könyvek


A trilógiához tartozott az In der Heimath is, amelyet később kivettek. Majd ennek a két része - Vitzliputzli professzor és Két szív, ha elszakad – a Vitzliputzli professzor összeállításban lett kiadva 1927-ben.



A Sátán és Júdás trilógia jellemzése


A dolgok különös összejátszása folytán – véletlenek nincsenek – éppen a Sátán és Júdás trilógia könyvek olvasása közben fogtam bele a Két szív, ha elszakad –ba is, így értettem az összefüggéseket azzal a szállal. Ez utóbbiban elég erős kapcsolat kezd kialakulni Shatterhand és Martha Vogel között, amiről később, a Sátán és Júdásban mintha Karl May teljesen megfeledkezne. Egyébként nem mindig sikerült képben maradnom, ki, mi, hol, miért, ami jelzi a történetek összeszedettségét, s a kiadók következetlenségét.
A sziklafészekben, vagy sziklavárban új helyszíneket, s új indián népeket ismerhetünk meg Mexikó révén. Az itteni indiánok kicsit mások, mint az északabbra levők, de sok hasonlatosság is jelen van. Ez a kis változatosság jót tett a Winnetou történeteknek, bár A sziklafészek szerintem nem olyan ütős, mint a régebbi regények. A Krüger bej könyv igazi unikum abból a szempontból, hogy Winnetouval nem a vadnyugaton, hanem Afrikában vagyunk! Kara Ben Nemszi és Old Shatterhand itt „eggyéválik”, s amúgy egészen jó történet.
A Sátán és Júdás könyv a megszokott Winnetou regények kalandos stílusában beszéli el az eseményeket, sok-sok csavarral és váratlan eseménnyel. Talán a helyszíneket leszámítva nem sok új van ebben a regényben, de nagyon jól kikerekedik a történet.

Értékelés (saját tetszési indexem)
A sziklavár: 6.5    Krüger bej: 6.5    Sátán és júdás: 7
(1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Kapcsolódó cikkek: Old Surehand könyvek

                                 Karl May Fekete musztáng, A félvér


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!




A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!


2016. május 9., hétfő

Drew Karpyshyn Megsemmisítés könyv jellemzése

Drew Karpyshyn Megsemmisítés könyv jellemzése
 Drew Karpyshyn Megsemmisítés könyv jellemzése



A Drew Karpyshyn Megsimmisítés könyv 2012 novemberében jelent meg az óceán túlpartján. A Megsemmisítés a Star Wars: A Régi Köztársaság címú könyvszériájának negyedik része.
A történetet közvetlenül megelőzte az Alexander Freed írásában megjelent Jace Malcom ezredes utolsó csatája című novella. A Megsemmisítés Star Wars könyv főszereplője Theron Shan, a Köztársaság hírszerzésének ügynöke, aki egyben jelentős személyiségek fia, de erről később...



Drew Karpyshyn Megsemmisítés könyv tartalma, története


Theron Shan, a Köztársaság ügynöke éppen szabadságon van, de a Nar Shaddaa –án munkálkodik, mert a Teff’ith nevű twilek nőn akar segíteni. Egy houk ügynök sarokba szorítja, de kiügyeskedi magát. A hutt Morba házában kiszabadít néhány foglyot, majd megtudja a gengsztervezértől, hogy hol van Teff’ith. Rajta is segít, amikor el akarják intézni csempésztársaival együtt, de azok nem veszik őt észre.
Marcus Trant, a köztársasági hírszerzés igazgatója, Jace Malcom –mal, a köztársasági haderők parancsnokával tart megbeszélést. A Köztársaságra veszélyt jelent az  Ascendant Spear nevű különleges hajó, ezért közös tervet kovácsolnak az elkapására. A Birodalom vezető nagyurai egy új vezetőt keresnek maguk közé a technológiai irányító elvesztése után. Darth Marr a Darth Karrid nevű falleen nőt javasolja, aki egykor jedi volt, később Darth Malgus tanítványa. Jelenleg az Ascendant Spear –t irányítva – amelynek vezérléséhez implantátumok segítségével kapcsolódik – jelentős szerepe lehet a köztársaságiak elleni harcban. De a nagyurak többsége nem támogatja, mert eddig csak tiszta vérű sith –eket, vagy embereket engedtek maguk közé.
Mivel Theron a Nar Shaddaa –i akciójával belekevert a hírszerzés titkos küldetésébe, az igazgató három hónapra az elemzőkhöz küldi büntetésül. Egy újabb, fontos küldetés készül, amelyben a Birodalom titkos kódjait kellene megszerezni a Ziost –ról. Ez a sith –ek egyik legősibb bolygója, és Theron Gnost-Dural –lal, a kel dor fajhoz tartozó jedi mesterrel indul oda.





 A Ziost bolygó
A Ziost bolygó


A Birodalom, s legfőképp az Ascendant Spear fenyegető léte miatt a hírszerzés, a katonaság és a jedik összefogására van szükség. Így kerül a képbe Satele Shan, aki a rend nagymestere, egyben Theron édesanyja. Ahhoz, hogy az Ascendant Spear hajót elpusztíthassák a fedélzetére kell jutni valakinek. Kevesen vannak akiknek esélyük lenne rá, de Theron és Gnost-Dural nem habozik...


Drew Karpyshyn Megsemmisítés könyv szereplők jellemzése


Theron Shan vérbeli ügynök, aki akcióban érzi jól magát. Minden képessége megvan ehhez, beleérve a harci tudást és színészi érzéket is, nemhiába jedi mester volt a tanítója. Valami okból – állítása szerint olyan neki, mint egy testvér, aki iránt felelősséget érez – nem tudja elengedni Teff’ith –et, a távolból ügyel rá. Mivel megszokta az egyedüllétet, és a szülei – más-más okból – nem voltak része életének, érthetően idegenkedik a szorosabb kapcsolattól velük.
Darth Karrid ismét egy szemléletes példája annak, hogy az egykori jedikből lesznek a „legjobb” sithek. Kellően ravasz és számító ahhoz, hogy a Birodalom tanácsának sith nagyurai közé verekedje magát. Az ő számítása, személyes tulajdonságai, no és az, hogy az agyával irányítani képes az Ascentant Speart, kiváltja a vezető sithek elismerését.
Gnost-Dural egy szimpatikus kel dor, mindig tudja (érzi), hogyan kell viselkednie. Ideális társ a küldetésben, nem sajnálja kockára tenni az életét, de egyben kellően megfontolt, és körültekintő. Az akciók során kifogástalanul kezeli az eseményeket, nem félve a kínoktól, kitart, és képes manipulálni egykori tanítványát.
Marcus Trant kellően karizmatikus a hírszerzés igazgatójának lenni, de megvan a szükséges rugalmassága is a speciális esetekhez. Nem hagyja „büntetlenül” Theron engedetlenségét, de elismeri, hogy bizonyos helyzetekben nélkülözhetetlen.
Jace Malcom, a háború hőse még mindig erős, de az, hogy rájön, van egy fia, más gondolati irányba sodorja. Azonban még ez sem elég ahhoz, hogy a sithek és a Birodalom iránti bosszúvágyát csillapítsa. Bár megjegyzem, ha haragszik is, a regényben nem tűnik annyira vérszomjasnak, mint amitől Satele fél, fáradtnak, s mégis tántoríthatatlannak annál inkább.
Satele Shan egyik kedvenc (női) karakterem a Régi Köztársaság idejéből, vele jó volt ismét találkozni. 59 évesen is szinte fiatalnak néz ki, rendíthetetlen jedi, de Jace és a fia iránti érzései nehézzé teszik az „elfogulatlan szellemi térben” maradást számára. Ettől függetlenül teszi amit tennie kell, s nem bújik el a családanya szereptől sem.
Darth Marr csak időnként bukkan fel a regényben, mégis ő az a sithek közül, aki kicsit felvilágosultabbnak tűnik. A sith „erények” mellett a Birodalom érdekeit is nézi és ő áll ki elsőként Karrid mellett, tudván, hogy szükség van frissítésre a körükben.
Teff’ith a hideg, számító csempésznőt alakítja, de valahogy mindenki sejti, hogy az álca alatt egy „emberibb” személyiség rejtőzik. Theronnal szembeni hűvös magatartása időnként már humoros, tudjuk, hogy csak egyedül, kötelezettségek nélkül akar boldogulni a nagyvilágban.


Drew Karpyshyn Megsemmisítés könyv jellemzése, elemzése


A Revan óta Karpyshyn egyik kedvenc SW íróm, s kíváncsian vártam a Megsemmisítés regényt, amelyben nem is csalódtam. Az elején eltelt némi idő, míg összeállt a kép, azért annyira nem ragadott meg a regény. De a szereplők, különösen Satele –t és Malcom –ot tekintve izgattak, hiszen az Old Republic játék trailerjéből, a Darth Malgus elleni harcuk örökre emlékezetes számomra.
Nagyon örültem, hogy végre megismerhettem az ősi sith bolygót,  Ziost –ot is. Azt mindig nagy érdeklődéssel várom amikor a sithek és a jedik összecsapnak, és bár itt ez csak részben valósult meg, éppen elég izgalmas volt.

 



 Gnost-Dural és Darth Karrid harca
Gnost-Dural és Darth Karrid harca


Onnantól kezdve amikor Gnost-Dural az Ascendant Spear fedélzetére lépett, mindent egy lapra feltéve, a Megsemmisítés regény gyakorlatilag letehetetlen. Egy fél mondatnyi unalom sincsen, igencsak felgyorsulva pörögnek az események, az olvasó nem győzi kapkodni a fejét. Ez igen! Ezt szeretem minden műfajú könyvben, amikor teljesen bele tudok merülni, mert az események magukkal ragadnak.
Drew Karpyshyn a Megsemmisítés könyvvel is kellemes órákat okozott, s ismét teljes mértékben élvezhettem ezt az általam olyannyira kedvelt korszakot. A Megsemmisítés könyv jól kiegészíti a Régi Köztársaság Yavin előtti negyedik évezredének történelmét. Sajnos a sith nagyurak csak néhányszor bukkannak fel a történet folyamán, de ezúttal nem volt olyan nagy szerepük az események folyásában, Karrid –ot leszámítva persze.
Visszatérve a Megsemmisítés könyv elemzésére, ez alkalommal remekül ötvöződtek egymással az ügynökös, csempészes, jedi –s, vagy éppen katonai vonalas Star Wars könyvek jellegzetességei. A politika csak részben volt érintve, ami nem is baj, mert itt a cselekményeken, s magán a sztorin volt a hangsúly.
Talán az egyetlen, amit a rovására írhatok, ha már a Megsemmisítés könyv jellemzése van soron, hogy lehetett volna hosszabb is. Bár ha egynémely túl hosszúra nyúlt, ennél sokkal unalmasabb Star Wars könyvre gondolok, lehet, éppen ez (is) az egyik erénye.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ajánlott cikk: Tim Lebbon Távoli csillagok könyv


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!




A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!