2018. november 16., péntek

Edgar Rice Burroughs - A Mars géniusza könyvértékelés

Edgar Rice Burroughs - A Mars géniusza könyvértékelés
Edgar Rice Burroughs - A Mars géniusza könyvértékelés





Edgar Rice Burroughs - A Mars géniusza könyve a sorozat hatodik kötete, amely az egy előbbi cikkben bemutatott A Mars sakkjátékosai regény után következik. A történet eredeti munkacímei – magyar fordításban – Vad Varoo a Marsról, illetve Furcsa kalandok a Marson voltak. Később Gernsback – a történetet közlő magazin tulajdonosa – választotta a The Master Mind of Mars címet végsőként.
Ez a történet már az Amazing Stories Annual magazinban jelent meg, és a szerző az előzőekhez képest kevesebbet, 1250 dollárt kapott érte. 1927 nyarán került a magazinba, és egy évvel később adták ki regény formájában. Magyarországon hosszabb kihagyás – 17 év – után jelent meg ismét Mars regény, a Szukits adta ki 2012 -ben a 6. kötetet


A Mars géniusza magazinborítón, Frank R. Paul 1927
A Mars géniusza magazinborítón, Frank R. Paul 1927

 
Az eddigiektől eltérően ez a Mars történet már nem John Carterrel, vagy családjával foglalkozik. Itt egy földi katona kerül át a vörös bolygóra, és az ő szokatlan kalandját meséli el a történet. A stílus hasonló maradt, a bolygóközi romantikában keverednek a tudományos-fantasztikum és a fantasy tartalomelemei. A történetet röviden itt találod: Burroughs és művei




A Mars géniusza könyv helyszínek és szereplők



Edgar Rice Burroughs 1925 -ben vetette papírra A Mars géniusza művét, amivel újra visszetért az egyes szám első személyű elbeszélésmódhoz. A szerző egy amerikai katona leveléből ismeri meg a történetet, aki első világháborús poklából kerül át a Marsra.
A katona, Paxton Ulysses – akit odaát Vad Varo -nak neveznek – a bolygó eddig nem ismert tájára kerül. Itt található Toloon, körülötte óriási kiterjedésű mocsárral, melynek túlsó végén Pundahl fekszik. Helyileg ezek az eddigi könyvekből megismert vörös emberek városaitól keletebbre helyezkednek el. A két település és nép egészen ellentétes, míg előbbi erősen anyagias és haszonelvű, utóbbi kicsit dogmatikusan vallásos.
A Mars géniuszában számos szereplő nem a saját testében tartózkodik a marsi tudós, Ras Thavas sebészi munkája következtében. Ezért furcsa és szokatlan a szerepük, de ettől lesz érdeksebb a történet. Ami a főszereplő Vad Varót illeti, ő a jellembeli hasonlatosságok ellenére egészen más, mint John Carter. Nem olyan legyőzhetetlen és kikezdhetetlen hős, amitől könnyebb azonosulni vele.


A Mars géniusza helyszínek, szereplők


Ras Thavas munkálkodása egyszerre csodálatos és rettenetes. Megment embereket a haláltól, vagy mástól, azzal, hogy új testbe ülteti az agyukat. Másrészt – mivel pénzért, azaz haszonért cselekszik – jótét lelkek csodás testét is megkaphatják gazdag, de öreg, vagy rosszindulatú emberek.
A téma megannyi kérdést vet fel, de miután „csak” egy fantasztikus műről van szó, nem érdemes mélyebben belebonyolódni. Azok után, hogy Burroughs másik sorozatában a gorillák eljutnak a beszéd képességéig, itt már nem volt olyan nehéz elképzelnem, amint a marsi fehér majom emberi jellemvonásokat mutat.




Burroughs – A Mars géniusza, könyvértékelés, kritika



Az első szám első személyű elbeszélés ez esetben nagyon jó volt, végig úgy éreztem, mintha a főszereplő helyében lennék. Az agyátültetés más testekbe elég morbid, ezt az ötletet azóta fel is használták filmekben. A történet igencsak izgalmas lett, nem lehet nem szorítani Vad Varónak. A karakterek elég egyediek, különösen a barsoomi fehér majom, amelynek testében félig emberi agy van.
Azt továbbra sem értem, miért természetes a Mars városaiban a rendszeres orgyilkosság. Fura, hogy az egyik pozitív szereplő, Gor Hajus is bérgyilkos, mégis nagy tiszteletnek örvend. Valójában nem is így nevezném, amit csinál. Valla Dia képviseli ebben a regényben a gyönyörű nőt, ami miatt itt is romantikus sci-fi fantasy -vé válik a mű. Csakhogy kicserélték a testét egy zsarnoki uralkodó öregasszony testével.
A vén marsi tudós sebész, Ras Thavas, a gondolkodásában hasonló, mint a sorozat előző kötetéből megismert kaldanok. Környezetében csak szolgákat (rabszolgákat) tűrt meg, Paxton volt az első, akiben megbízott és kiképezte. A Toonol városában megismert egyensúlymotorok érdekes újdonság. Egy szárnyakkal rendelkező szerkezet, amellyel repülni tudnak.


A Mars geniusza könyvértékelés, kritika


A Pundahl városában létező vallás nagyon ostobának tűnt. Az egész leírás, és a magyarázatuk engem A túlvilág szeme című, első Ravasz Cugel -es könyv humorára emlékeztetett. Ez a könyv a sorozatból számomra a kevésbé emlékezetesek közé tartozott, most mégis nagyon élveztem az újraolvasását.
A Pundahl város elöljáróinak palotájában történő események az író csavaros cselekményszabásának módját dicsérik. Nagyon szórakoztató volt a nép megtévesztése, az elöljárók átverése, a jó ügy érdekében. Rendesen pörögtek a történések a regény utolsó harmadában. Ezt mindig is élveztem a szerző stílusában, nem hagyott időt unatkozásra. A vége pedig igazi finálé, a régebbi regények főszereplői is feltűnnek, vagy említésre kerülnek.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)





Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.11.16. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.


2018. november 13., kedd

A Mars sakkjátékosai - Edgar Rice Burroughs regénye

A Mars sakkjátékosai - Edgar Rice Burroughs regénye
A Mars sakkjátékosai - Edgar Rice Burroughs regénye




A Mars sakkjátékosai Edgar Rice Burroughs regénye, amelyet 1914-ben írt. Ez az az általam nemrég bemutatott, Thuvia, a Mars lánya folytatása, amely a Mars sorozat ötödik része. A történet főszereplői John Carter lánya, Héliumi Tara, és Gahan, Gathol hercege.
Ezt a történetet a szerző 1921 -ben írta, és 1922 első negyedévében jelent meg az Argosy All-Story Weekly magazinban, 6 részletben. Könyv formájában is nyomtatásra került, még az év novemberében. Magyarországon az InfoGroup adta ki 1995 -ben.
Burroughs az előző rész sikere után, itt is első szám harmadik személyben folytatta az elbeszélést. Ezúttal az egyik főszereplő már valódi marsi ember. Ebben az időben elég magas volt az író népszerűsége, ezért jelent meg hamar könyv alakban is. A magazintól 3500 dollárt kapott a történetért.
A Mars sakkjátékosai – folytatva a sorozat hagyományait – ismét egy kalandos románc, amelynek során a főhősnek számos veszélyen át kell megküzdeni a a hősnő kegyeiért.




Edgar Rice Burroughs - A Mars sakkjátékosai tartalom, történet



Burroughs éppen sakkozott Shea -val, ami után váratlanul megjelenik John Carter, ezúttal marsi öltözékben. Semmit sem öregedett, ugyanannak az életerős fiatal férfinak látszik. Ott marad estére, és elmeséli az írónak a legutóbbi kalandot, amely a lányával történt.
Héliumi Tara, Carter és Dejah Thoris lánya, kisebb táncmulatságra készülődik. Az ünnepségen jelen van Djor Kantos is, Kantos Kan fia, akit sokan a lány jövendőbelijének képzelnek. De Djor most egy másik hölggyel foglalkozik, és Tara kap az alkalmon, amikor apja bemutatja Gathol hercegének.


A Mars sakkjátékosai könyvborító, Allen St. John 1922
A Mars sakkjátékosai könyvborító, Allen St. John 1922


Beszélgetnek, és mivel Djor későn érkezik, Gahan herceggel táncol. Gahan -t lenyűgözi a lány, és nyíltan bevallja érzéseit iránta, amikor látja, hogy felkeltette az érdeklődését. Tara erre lobbanékonyan reagál, és visszavonul. Miután Djor sem kereste fel, egy elhamarkodott döntés következtében útra kel egyedül repülőn.
Aznap visszatér, de másnap ismét felszáll kis repülőjén. Nagyobb vihar kerekedik, s nagyon messzire sodródik hazájától, kényszerleszállást végrehajtva egy ismeretlen helyen. Különös lényeket lát meg, kupola formájú toronyépületek közelében.




Edgar Rice Burroughs - A Mars sakkjátékosai könyvértékelés



A regénynek a borítóját ezúttal nem a jól megszokott Szikszay-Boros páros készítette, hanem Veres László. Egész jó lett, sőt nagyszerűen sikerült. A második regény óta először tért vissza a szerző a kezdeti közlésmódra, miszerint John Cartertől közvetlen kapja a történetet.
Carter megjelenése a virginiai házban új kezdetét ígéri a sorozatnak, és így is van, egy nagyobb kalandot kapunk. Tara léte-nemléte viszont vicces, hiszen ha nem sokkal fiatalabb testvérénél, Carthorisnál, hogyhogy eddig nem tudtunk róla? Ezt nem lehet kimagyarázni, csakis arról lehet szó, hogy Burroughsnak „most” jutott eszébe kitalálni őt, így eddig nem is említhette.
A könyv elején lejátszott sakkjátszma Shea -val, nem kitaláció, Burroughs valóban sakkozott vele, miközben írta a regényt. 7 év telt el az előző Mars regény megírása óta. Változások történtek a szerző életében is, nagyobb álmait valósította meg, de nem túl előrelátó anyagi ráfordításokkal (ld. alább).


A Mars sakkjátékosai könyvértékelés


Gahan – a barbárságot, és vadságot leszámítva – engem kissé Conan -re emlékeztetett. A történet pedig a Vörös szögek, vagy kismértékben A végzet árnyéka című Conan sztorikra emlékeztet, a regény második felét tekintve. Naná, hogy itt is két (rivalizáló) város van, már számtalanszor írtam, hogy Burroughs nagyon szereti a duplázást.
Az 1920 -as évek elején Burroughs -nak - szerzői jövedelmei ellenére is - adósságai voltak, a nagyobb kiadásai miatt. Kaliforniába költözött, és az új telek, a változás sem könnyítette az írói összpontosítást. A Tarzana birtok hatalmas volt, és egyben túlkapása a költekezésben.
Mivel ekkortájt a műfaj még nem volt annyira kiforrott, így reálisabb stílusú regényekkel is próbálkozott, bár a kiadók nem mertek kockáztatni. A Mars sakkjátékosai az író egyik legkiegyensúlyozottabb regénye az olvashatóságot tekintve. Arányosan vannak kifejtve a leírások, párbeszédek, cselekmények, és minden más. Éppen jó, semmiből sem túl sok, ideális a történet levezetése.




A Mars sakkjátékosai elemzés, jellemzés, kritika


3 év telt el Mars könyv nélkül, mire végre egy másik kiadó folytatta a sorozatot 1995 -ben, idehaza. Sajnos csak egy regény volt, mégis nagyon örültem neki. A Mars sakkjátékosai az előző regényhez képest jóval hosszabb, és felül is múlja azt.
Minőségében hasonlít a legjobb fantasy könyvekhez, de egyben más is, mint bármelyik. A regény elején jó egy kicsit belelátni a héliumi udvar mindennapjaiba, a Carter család életébe. Tara egy kicsit önfejű, akaratos lány, aki még nem tapasztalta meg, milyen, amikor ki van szolgáltatva a természet, és más lények kénye-kedvére.
Az agy-lények és a testek, vagyis a kaldanok és rykorok az író fantáziájának különös termékei. A hideg, szenvtelen, logikus gondolkodáson alapuló kaldan gondolkodásmód, később sok sci-fi alkotás teremtményeiben felbukkant. Ez a része a könyvnek érdekes volt, de nem annyira jó, mint a későbbi események.
Az, hogy Tara a második találkozáskor nem ismerte fel Gahan -t, nagyon vicces. Ezt a blődséget számos könyvében eljátszatta a szereplőkkel az író, olykor ellenkező módon is, mint az oroszlánember esetében, amikor azt a dzsungel urával keverik össze. Akármennyire megviselt volt, az arca ugyanaz, és ha Tara azt elfelejtené, akivel táncolt, s még meg is haragudott rá, hát amnéziában szenvedne. Nos, innentől fogva Gahan herceg Turan, a panthan, legalábbis így mutatja be új identitását.
Ghek, a kaldan néha kicsit I-5 -re, a droidra emlékeztetett, mivel éppen ezzel párhuzamosan olvastam a Coruscanti éjszakák első kötetét. Noha 1995 után még néhányszor elolvastam az ötödik Mars regényt, szerencsére sikerült a részletekről elfeledkeznem, így újra izgalmas volt.


A Mars sakkjátékosai elemzés, jellemzés, kritika


Az összes „szokásos” Burroughs -i „szálfonási technika” jelen van, ami tényleg nagyon ütőssé teszi a regényt az utolsó harmadra. Bár rendre hasonló emberi jellemeket használ a jó és a rossz oldalról, a személyiségek elég változatosak ahhoz, hogy mindig újnak tűnjenek. Azokon már meg sem lepődöm, hogy a könyvekben minduntalan kiderül, a szereplők valaha kapcsolatban álltak, rokonok, vagy azonos nép tagjai.
Számomra az egyik csúcspont az 5000 éve elhunyt O-Mai, és a termei. Ez az, amiről mindig is eszembe jutott a könyv. Egyszerre félelmetes és humoros. Az itteni jelenetek felejthetetlenek, és igazi fantasy ízt adnak az egész történetnek. Úrihölgyekhez képest szokatlan módon Héliumi Tara többször is gyilkolt a tőrével, bár minden esetben jó oka volt rá. Azon viszont csodálkoztam, hogy egy év telt el az otthoni távozása óta.
Roppant érdekes, hogy régen mennyire élveztem ezt a regényt, s ezúttal nem éreztem ugyanazt a varázst, noha most is jó volt. Ennél jobban talán meg sem lehetett volna írni. A marsi sakk azonban főként kísérőjelensége volt a történetnek, de nem az állt a középpontban.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Folytatás: A Mars géniusza


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.11.13. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2018. november 6., kedd

Thuvia, a Mars lánya - Edgar Rice Burroughs regénye

Thuvia, a Mars lánya – Edgar Rice Burroughs regénye
Thuvia, a Mars lánya – Edgar Rice Burroughs regénye



Thuvia, a Mars lánya Edgar Rice Burroughs regénye, amelyet 1914-ben írt. Ez az előző cikkben bemutatott A Mars ura folytatása, amely a Mars sorozat negyedik része. A történet főszereplői a második és harmadik kötetben már megismert Ptarth -i Thuvia, és Carthoris, John Carter fia.
Az előző Mars történeteket közlő magazin összeolvadt egy másikkal, és az új neve All-Story Weekly lett. Új szerkesztő, Robert H. Davis közreműködésével, a szerző által megírt sztorit két évvel később, 1916 -ban tették közzé, 3 részletben. Könyv alakjában 1920 -ban jelent meg Amerikában. Hazánkban a 20 -as években a Fővárosi Könyvkiadónál adták ki, majd 1992 -ben az Ifjúsági Könyvkiadónál jelent meg újra.
A műfaja az előző regényhez hasonlatosan bolygóközi románc. A történet alapját röviden itt olvashatod el. Az 1910 -es évek közepe Burroughs egyik legmozgalmasabb időszaka volt, miközben Hollywoodba is próbált betörni, kevés sikerrel. Ez is oka lehetett, hogy a negyedik Mars regény csak késve látott napvilágot.



Thuvia, a Mars lánya elemzés, kritika, jellemzés, értékelés



A negyedik Mars regény egy új korszak kezdetét jelentette a sorozatban, melynek során minden kötet más-más hőst kapott. Ennek első lépéseként a szerző John Carter fiát, Carthorist hozta előtérbe, mellé pedig Thuviát a másik főszereplőnek.


Thuvia, a Mars lánya megjelenés az All-Story Weekly -ben
Thuvia, a Mars lánya - megjelenés az All-Story Weekly -ben


A regény végén egy jó kis lexikon található, benne az összes eddigi részekből megismert nevek bemutatásával. Egyébként ez a könyv rövidebb, mint az előzőek. Az elején mindjárt az első meglepetés Thuvia húzódozása Carthoris -tól, hiszen a harmadik regény végén össze voltak borulva. Bár az is furcsának tűnt, mert ott meg semmi előzménye sem volt.
Azon is csodálkoztam, hogy rabszolgavásárt említenek, amelyet Carthoris vezetett. Ezt meg hogy a csodába tűrik? Rabszolgaság a nemes Héliumban? Ennél a kötetnél már várható volt, hogy az író elkezd újabb és újabb népeket, lényeket kitalálni a Mars legkülönfélébb részein.
Az elme teremtette harcosok, és az egész Lothar -i filozófia érdekes volt. A való életben is nagy hatása van, mennyire él meg valaki valóságosnak valamit. Az elképzelt és „megteremtett” Lothar -i fantom íjászok szépen elintézték a támadó zöld harcosokat, akik elhitték létüket.
Az Aanthor város ősi börtönéről és kazamatáiról nekem a Conan történetek jutottak eszembe, mint például a Conan, a bosszúálló. Itt kezdett igazán kalandossá válni a történet, és többfelé ágazhatott volna, azonban az író másképp döntött. Kar Komak, az íjász, üde színfolt volt, személyisége a Carthoris apja által lelt barátokra emlékeztetett az előző kötetekből.
A legnagyobb különbség az előző három regényhez képest, hogy most nem első szám első személyben éljük át a sztorit, hanem első szám harmadik, illetve néha a szereplők gondolatai szemszögéből. Az viszont továbbra is furcsa számomra, hogy a marsi városokban ismeretlen a lopás, de a gyilkosság mindennapos. Miért? Erre az író sosem adott választ.
Ahogyan a különböző vörös népeket egymásra uszította egy ravasz ármánykodás, számomra kicsit nehezen hihetőnek tűnt. A több flotta harcáról csak a „távolból” értesülünk. Megtudjuk, hogy a sárga és a fekete emberek csapatai is útra kelnek, bár ezúttal elmaradnak a nagy háborúk. A Thuvia, a Mars lánya nem erről szól. Ez egy külön bejáratú kaland, amely néhány órára kellemesen leköti az olvasót.


A Lothar -i fantom íjászok
A Lothar -i fantom íjászok


A negatív szereplők, mint a dusari Astok, más Burroughs regényekben, mint például a Tarzan és az elveszett birodalomban szereplő gonosz, de gyáva karakterekre emlékeztettek. Egyébként ennél a regénynél nincsen visszautalás arra, hogyan jutott a történet az íróhoz Cartertől, mint az első két kötetnél.
Amúgy Burroughs -nál számtalanszor visszatérő motívum az ellenkező nemű főszereplők kölcsönös büszkesége és félreértések sorozata, ami meggátolja, hogy egymásra találjanak. Ez itt is nagyon szembetűnő, ezért is éreztem néha kicsit nehezebben hihetőnek. Carthoris útja – ha nem is múlta felül apja káprázatos élményeit – számos újdonsággal szolgált, hogy a Mars regényfolyam továbbra is lekössön.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.11.06. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.