A Mars ura - Edgar Rice Burroughs regénye

A Mars ura Edgar Rice Burroughs regénye, amelyet 1913-ban írt. Ez az előző cikkben bemutatott A Mars istenei folytatása, a Mars sorozat kezdeti regénytrilógiájának befejező darabja. A történethez a szerző több címet használt, végül a The Warlord of Mars lett a nyerő.

Az amerikai All-Story magazinban 1913 decembere és 1914 márciusa között, 4 részben jelent meg. 1919 -ben adták ki könyv alakban, a 20 -as években pedig Magyarországon is - Mars hadura címmel - a Fővárosi Könyvkiadónál. 1991 -ben az Ifjúsági Könyvkiadónál jelent meg ismét.

A regény ott folytatódik, ahol az előző véget ért. A történetét (spoiler nélkül) – a sorozat többi köteteivel együtt – itt olvashatod el. Műfajilag a "bolygóközi románc", valamint a "kard és bolygó" stílusirányzatokhoz sorolják.

A Mars ura elemzés, kritika, jellemzés, értékelés

A Mars ura egy könnyű kis regény, amely rövidebb, mint az előzmény. Végig élvezetes, változatos, tele kalandokkal, cselszövésekkel, váratlan fordulatokkal. A regény által közel kerülhetünk a marsi egyenlítő közelében élő vörös emberek világához, Kaolban. Később pedig az északi sarkvidék környéki sárga emberekkel is közelebbi ismeretséget köthetünk.

A Mars ura 1913 magazin kép, és az 1919-es könyvborító

Ebben a regényben Matai Shang és Thurid a rosszindulatú, ármánykodó ellenfelek. Hősünk, John Carter pedig új barátot szerez Thuvan Dihn személyében. A sárga embereknél Talu lesz az új szövetségese, s majd mindenhol ártó emberek, vagy veszélyes állatok kerülnek útjába.

Burroughs szereti a nagy számokat, mindig olyan hatalmas néptömegeket „láttat”, hogy nehéz elképzelni. A 100 kilométer széles kupola, ami a sarkvidéki várost fedte szintén igen merész elképzelésnek tűnt nekem. De nem lehet ilyen „apróságokon” fennakadni, a könyv ehhez túl cselekménydús és szórakoztató.

A regény történetének megszületése idejében hunyt el a szerző édesapja, s pár nap különbséggel született meg a harmadik fia. Ekkoriban már „teljes munkaidős” íróvá vált. Nem volt kidolgozott terve a trilógia befejezéséhez, úgy írta a sztorit, ahogyan keletkezett élénk fantáziájában. Ez is oka lehetett, hogy több címet is javasolt a megjelenés előtt.

Az új helyszínek, lények, emberek, eszközök, létesítmények folyamatos megjelenése jelzi, hogy Burroughs nem fogyott ki az ötletekből, sőt… Maga a cselekmény sem kiszámítható, a harc, a lopakodás, és a tervszerű akció váltogatják egymást, amelyekbe minduntalan beleszólnak az ellenfelek váratlan húzásai.

A nagy mágneses torony, amely magához rántja a repülő szerkezeteket, vagy a bőség börtöne, amely igazi pszichikai kínzás, nem várt fordulatok és találmányok. Egyébként A Mars ura az első regény a Mars sorozatból, amely teljes egészében ott játszódik, és nincs elő, vagy utóirat, amely Carter és a szerző kitalált kapcsolatára utal, mint az előző könyvekben.

Néhány dologba bele lehetne kötni. Például nem odaillő a kopár marsi tájra egy buján zöldellő, trópusi erdőszerűség, mint ami Kaolt övezte. Valamint az is túlzás, hogy John Cartert két világ legnagyobb harcosának nevezik, hiszen a Földön nem ért el akkora sikert. Főleg, mert itt nagyobb a gravitáció és nem használhatta akkora előnyként földi izmait, mint odaát.

Amikor megérkeznek az ellefelek a marsi városhoz, mintha az író elfeledkezne a kupoláról. Itt már csak városfalról beszél. A szokásos nagy harcok itt is élvezetesen vannak tálalva, az ismerős írói ábrázolás ellenére sem nevezhetném ismétlődésnek. Egyébként olvasás közben – John Carter gondolatait „hallva” - gyakran volt egy sejtésem, valami történik a háttérben. Úgy is történt, de pont Carter nem vette észre…

Roppant érdekes, hogy itt az öldöklés sem kelt negatív érzetet az emberben, Burroughs annyira magával ragadja az olvasót, úgy együtt érzünk John Carterrel, hogy magától értetődőnek tűnik a küzdelem. Robert E. Howard írásaiban, mint a Conan sorozatban, vagy a Cormac Mac Art történetekben ez nagyon véresen és brutálisan van ábrázolva, Burroughs kifinomultabb.

A Mars ura könyv végéig újabb és újabb meghökkentő eseményekkel találkozunk. Szegény főhős, úgy tűnik, folyamatosan csávából-csávába kerül. Talán ezért is ez a regény tetszett nekem leginkább a trilógiából. Ez a legkevésbé hosszú, és egy mikromásodpercnyi unalom sincsen benne. A végső jelenetek pedig felteszik a koronát az egészre.

Értékelés (saját tetszési indexem)

7.5

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.10.31. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.