2020. december 21., hétfő

Vavyan Fable Mogorva nyár könyv ajánló, értékelő, kritika

 

Vavyan Fable Mogorva nyár könyv ajánló, értékelő, kritika

Vavyan Fable Mogorva nyár könyve a Halkirálynő sorozatának egy újabb darabja, melyet 1992 -ben adtak ki.



Mogorva nyár könyv tartalom, történet


Belloq kiküldetésben van, miközben Denisa, és a férfi lánya, Ella, egy új macskával, valamint doberman ebükkel élnek. A nő egy régi ismerőse telefonál, hogy találkozni szeretne vele valami rejtelmes bűnügy miatt. Csakhogy mire megtörténik ez a találkozó, a férfit felnyársalva találja az otthonában.

Bár másik körzethez tartozik az ügy, elmegy egy tűzpusztítás helyszínére, mely kapcsolatban állt az esettel. A fogadónál egészen fura alakokkal kerül össze, akiknek nem tetszik a jelenléte. Az erdőbéli háznál egy környezetvédő nővel beszél, aki a volt polgármester ellenfele, természetvédő.

Mindezek tetejébe Belloq valami furcsa ügyben dolgozik, ami egy idegen nővel hozza össze. Denisa együtt járőrözik Dalia, a harcművésznő egyik portyáján a hölggyel. Miközben belemerül a rejtélyes ügybe, csak félig-meddig fogja fel, hogy családjával nyaralásra készülnek, melyre ezúttal a kommandó is velük tart.





Mogorva nyár szereplők, kritika

 

Vavyan Fable Mogorva nyár regénye a második volt, amelyet olvastam ebből a sorozatból, emlékszem, 1992-ben vettem meg. Vajon miért Halkirálynő 4. van ráírva, ha ez az ötödik? Mint a sorozat első regényéhez írott beszámolómban említettem, ezeket a könyveket már zsákból szedtem elő. Ehhez képest (vagy talán éppen ezért?) a Mogorva nyár könyv is olyan jó állapotban van, közel 3 évtized után, mintha most vettem volna.

A fogadóbeli jelenetek és az erdőben számos filmre emlékeztettek. Tipikus amerikai elzárt környezetre, ahol a helyiek utálják az idegeneket. Ismét roppant összetett és fura figurákat alkotott Vavyan Fable. Jason Donovan emlegetésétől a 80-as évek végének popzenéje ötlött fel bennem. Denisa itt 29 évesnek mondja magát. De ha a megjelenések éveit követjük – az első regényben volt 26-27, és ez 5 évvel később jelent meg – akkor már legalább 31 lenne. Ezek szerint nem évente halad a történet.

Bár engem nem annyira érdekel, elismerem, elég mesterien ábrázolja Vavyan Fable a mellékes jeleneteket. Tudod, amikor a kutyáról, macskáról, vagy Belloqról ír, az ő (Denisa) szemszögéből. Az esti utazás Dalia -val a „harcművésznő” -vel, a város sötét oldalát mutatta be. Ami Belloq magántalálkozóját illeti, az első perctől 100 százalékban biztos voltam benne, hogy csak színjáték, valami ügy része. Nem igaz, hogy Denisa nem erre gondol!

Vavyan Fable jellemábrázolása továbbra is kiváló. Szinte magam előtt látom az egyedi arcokat, mintha ott lennék élőben. Viszont ez a nőszemély semmit sem tanult az első regény óta. Nem ártott volna, ha Taisha Abelarhoz hasonlóan elengedi a múlt energiáit és sokkal elővigyázatosabb. Így nem szaladna őrült módon életveszélybe.

Azt sem értettem, miért nem foglalkozik azzal, mi ez a nyaralás melyről mindenki beszél, s a hova ő is megy majd. A Belloq és közte zajló szerelmi játék egyáltalán nem érdekelt, kár volt annyi időt pazarolni rá. Persze tudom, a női olvasóknak...

 

Mogorva nyár könyv tartalom, történet

 

A jogi nőszemély és Laco találkozásakor úgy sistergett a levegő, akár a viking asszonyánál, amikor még gyűlölték egymást. Jó kis változatosságként hatott, humorosan. Később kiderült, hogy Dalia, a harcművésznő még őrültebb, mint a mi Denisánk, ha veszélybe kell rohanni. De már jóval több mint a Mogorva nyár könyv egyharmada eltelt, és még mindig nem indultak el ama nyaralásra, amelyre állandóan célozgatnak.

Nem jöttem rá, miféle lakásban laknak. Sokszor szóba került a növényzet, s a kinti tájék, gondoltam már kertes házban, de amikor arról volt szó, hogy kilépve a lakók összesereglettek, már inkább lakótömbre gondoltam. A véletlenül megadott lelki segély szolgálat – az ő telefonszámukkal – érdekesen színesítette a történetet.

Közben rájöttem, hogy még mindig a lakótömbben laknak, mint az első részben. Ez is csak az ilyen mesében működik, hiszen a hely vagy ezer maffiózó célpontja lett. Pedig ott lenne még Belloq háza.





A nyaralás - ajánló, értékelő



A nyaralási helyszín a kommandósokkal civilként azonnal A tigris szeme regény csodás tengerpartjait idézte fel bennem. Nem úgy a szöveg… A sok idétlenkedés Wayne bárányhimlőjén, s a sok értelmetlen viccelődés, nem jött be. Túlzásba vitte az írónő, pár oldal után nagyon untam. De nem állt le. Szó szerint örültem, amikor végre megjelentek a gazfickók, hogy véget vessenek az örömöknek.

Innentől hajsza folyik, de főhőseink a menekülők. Közben sem múlik el óra a szokásos családi perpatvar, illetve baráti humorizálás nélkül. Fokozatosan igazi dzsungelharcok alakulnak ki, amitől olyan volt a helyszínek atmoszférája, mint Tarzan kalandja Szumátra szigetén.

A vízi szánok ellopása eléggé humoros jelenet, főleg, ahogy Querra a tulajdonosnak megmondta, mit tegyen, amikor utolérte őket. Azt pedig roppant formabontónak találtam, hogy utána Denisát hirtelen bevetették a kommandósokkal együtt, a legnagyobb akcióban, élesben. Mi van, semmi gyakorlat, feltétel? Sőt azt is a helyszínen mondja neki véletlenül valaki, hogyan kell használni a felfújható ruhát, amely megvédi a halálos sérüléstől.

Ezúttal nem tűnt olyan ütősnek a fő akció, valahogy nem úgy volt előkészítve. Az első regénnyel ellentétben, itt különvált a történet a városi és az úgynevezett nyaralásos részre. Az új lakhelyen a felépített kert bemutatása felüdülésszámba ment. A fanatikus kertész ajánlása a növényekkel való társalgásról, szinte Castaneda Don Juanjának visszaköszönése az Ixtláni utazásból.

S persze a már jól ismert Dalia és a fenegyerek Cyd is tiszteletét teszi néhány újabb frappáns jelenetben. A mű végére keretet ad a történet, hiszen az elején elkezdett téma szépen kibogozódik. Ez eléggé krimiszerű, de nem is az zavar, hanem meglehetősen közönséges, és eléggé a lélek alacsony mélységeiben élő személyek alkotják.



Értékelés (saját tetszési indexem)

6

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

 

 

2020. november 29., vasárnap

Maradona élete könyv ajánló, Szabó Sándor életrajzi műve

 

Maradona élete könyv ajánló, Szabó Sándor életrajzi műve

 

Maradona élete könyv több is van, az első Magyarországon, magyar szerző tollából az 1989 -es, Szabó Sándor: Maradona című életrajz volt. A Hungária Sport kiadásában jelent meg.




Maradona élete könyv 1989


Miután 1989 óta megvan családunknak ez a könyv, régóta terveztem, hogy írok róla egy beszámolót, de sosem jutottam el oda. Bár ez is olyan érdekes, mint más sport és életrajz művek, nem olvastam annyiszor, mint például a testépítő könyveket. Ama szomorú esemény kapcsán, hogy a futballisten oly hirtelen távozott a másik világba, most mégis rászántam magam.

Ugyan a Szabó Sándor Maradona könyv csupán élete első felét mutatja be, mégis a legfényesebb részét, amikor labdarúgóként a csúcson volt. Számos részletre emlékeztem még, noha több évtizede nem olvastam újra. Különösen a Pelével való 1979 -es találkozás maradt meg bennem. Ott minden idők legjobb brazil futballistája kiváló tanácsokkal látta el őt.

Sajnos az isteni Diego nem mindet fogadta meg. Különösen ami az ötödiket illeti, hogy vigyázzon a testére, a tiltott dolgok (ital, kábítószer, dopping, stb.) ne csábítsák el. Azonban – mint oly sok sztár – Maradona sem tudta olyan könnyen feldolgozni a sikert, s később mégis behódolt ezeknek. Karrierje első időszakában nem sokat lehetett látni Maradonát hazánkban, legfeljebb az akkoriban a Dunántúlon menőnek számító osztrák televízióban pillanthattam meg néha

Szabó Sándornak nem sikerült összehoznia egy találkát Diegóval, ez csak Dévényi Tibornak jött össze előtte. Neki is csak azért, mert az argentin mindig nagyra becsülte a gyermekeket, és igent mondott egy magyar gyermek kívánságának, ama nevezetes műsorból a 80-as években.




Szabó Sándor – Maradona könyv tartalom, ajánló


A Maradona könyv bemutatja a futballsztár életének főbb állomásait. Egészen a gyermekkornál kezdünk, s figyelemmel kísérhetjük, ahogy felfigyelnek rá, majd egyre magasabbra hág. Tudni kell, hogy ő már az 1978 -as, emlékezetes argentin világbajnokság előtt kerettag volt, de akkor még kimaradt a győztes csapatból, nem vett részt rajta.

Két évvel később azonban junior vb -t nyertek, és akkor már ő lett a torna legjobbja. Találkozott a nevezetes argentin előddel, Di Stefanóval is. De amire már én is leginkább emlékszem, az az 1982 -es időszaktól kezdődik. Ama év nem igazán volt sikeres számára, hiszen nem jött össze a házassága, és a futball vb is balul ütött ki.

 

Maradoona élete könyv, Diego és a labda

 

Akkor láttam először Diegót focizni, s hát éppen ellenünk, a magyar válogatott ellen, amelyet szépen el is vertek. De azon a világbajnokságon eléggé durván bántak vele a védők, ő ezt nem bírta, s meggondolatlansága miatt kiállítással végezte. Akkoriban még a kedd esti filmsorozatok volt a tévénézők egyik fő szórakozása, és a futball világbajnokság volt az egyik, amely ezt felülmúlta.

Szabó Sándor érdekes sztorikkal mutatja be a Barcelona labdarúgócsapatához való kerülését is. Maradona élete története eme két éve korántsem volt felhőtlen, a viharokat remek történetekkel ábrázolja a szerző. 1984 nyarán következik a váltás, amely az egyik legszebb időszakot hozza, a focista a Nápoly csapatába szerződik.




Maradona élete, 1986 -os vb, és Nápolyi sikerek


A fényes idők nem jöttek el azonnal, időre volt szükség, hogy valami történjen. Az 1989 -es Maradona élete könyv, Szabó Sándor tollából remekül bemutatja a nápolyi időszakot. Egy megjegyzés: szép kis melléksztori a könyvben, az olaszországi út, ahol a helyiek sztárként tekintették az akkori leghíresebb magyar játékost, Détári Lajost.

A Maradona könyv csodásan feleleveníti az 1986 -os mexikói vb eseményeit, természetesen a sztárral a középpontban. Számomra az az év csúcs volt, hiszen például a 80 -as évek legjobb filmjeiből a legtöbb kedvencet abban az esztendőben gyártották. A világbajnokság azóta is kedves emlékem, az egyik legnagyobb élmény volt abban az évben.

Még most is előttem van, ahogyan Maradona ama bizonyos felülmúlhatatlan gólt szerezte az angolok ellen. Az egy szuper vb volt, és akkor ért fel a futballista a sportág csúcsára. Szabó Sándor számos adatot is közöl az eseményről, különösen az argentin válogatottról.

Az 1987 – 89 közötti időszak szintén részletesen szemléltetve van a könyvben. Ez a sztár klubsikereiről szól. Maradona élete ekkor ragyogott a legjobban, 1987 -ben a Nápoly megnyerte az olasz bajnokságot. A nemzetközi kupaszereplésekről is alapos tájékoztatót kapunk.

 

Boca Juniors szurkolók, Maradona argentin csapata
Boca Juniors szurkolók, Maradona argentin csapata

 

Az újabb csúcs 1989 volt, amikor a Nápoly – a német Stuttgart cspata ellenében – elhódította az UEFA kupa trófeáját. Akkoriban még két mérkőzés döntött a győztesről, és az elsőt 2 -1 -re nyerték az olaszok, Stuttgartban pedig 3 -3 -ra végeztek. Erről szintén remek beszámolót olvashatunk.

A későbbiekben szó esik Maradona sérüléseiről, valamint számos más eseményről, például lehetséges átigazolásáról. Akkoriban a francia Bernard Tapie – aki évekkel később a Marseille csapatát tulajdonosként a BEK győzelemig „futtatta” – nagyon szerette volna megszerezni.

Még több más részletet is olvashatunk a Maradona könyvben Argentínáról, a focista családjáról és egyebekről. Azonban eme könyv 1989 -ben került kiadásra, így az életút itt félbeszakad. A hanyatló időszakot már más művek mutatják be.




A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.11.29. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

 

 

2020. november 27., péntek

Maitreyi – Bengáli éjszaka könyv ajánló értékelő, kritika

Maitreyi – Bengáli éjszaka könyv ajánló értékelő, kritika

 

 

Maitreyi – Bengáli éjszaka könyv Mircea Eliade romantikus regénye, mely 1933 -ban jelent meg. A műfaja inkább romantikus dráma, de sem nem erotikus, még kevésbé kaland, mint ahogy egyes helyeken írják. A történet alapja a román író Kalkuttai éveiben történtek.



Maitreyi tartalom - Bengáli éjszaka könyv történet


Mircea Eliade Maitreyi tartalom legalább összhangban van az elnevezéssel, mivel korunkban oly nagy divat a hatásvadász címek. Allan, az angol ifjú Indiában dolgozik. 24 éves, és barátaival együtt többször vesz részt összejöveteleken, mulatságokon. Az indiai mérnök, Sen alkalmazza őt. De időközben máshol, a monszun időszak alatt kap munkát, s maláriát kap, ami miatt hosszú kezelésre szorul.

Később a mérnök családjának házában élhet, ahol a szép Maitreyi ejti rabul gondolatait. Nyelvekre tanítják egymást, majd a sok együttlét más témákat is felvet, és egyre jobban érzik magukat egymás társaságában. A mérnök és a másik lánya különböző betegségei bonyolítják a helyzetet.

Allan egyre mélyebbre merül az indiai életbe, megtanul bengáli nyelven, és egyre komfortosabban érzi magát ebben a világban. Lelkülete is változik és régi európai barátai nem értik, miért vonzódik az általuk kevésbé nagyra tartott kultúrához. A bengáli éjszakák lassanként magukkal sodorják.




Mircea Eliade Maitreyi könyv ajánló, értékelő


Mircea Eliade Bengáli éjszaka romantikus könyve által ismét Indiába kerültem, ahol ha jól emlékszem, legutóbb Phileas Fog kalandjai során jártam. Mindjárt szembeötlött, hogy egyes szám első személyben íródott a történet, ezt először mindig szoknom kell.

Az írótól A jóga című, vastag összefoglaló könyv volt meg, s nem is tudtam, hogy irodalmi művei is vannak. A Bengáli éjszaka könyv elején van valami történet, többé-kevésbé érdekesnek is ígérkezik, később azonban egészen eltűnik. Hosszabb ideig naplószerű esemény felsorolások vannak, s hiába vártam, hogy történjen valami.

 

 

Bengáli éjszaka könyv tartalom, történet

 

Viszont az indiai légkör, s hangulat eszembe idézte a Paul Brunton könyveket, mint az India titkai, vagy A Himalája titkai. Az egész naplószerű, bár mivel valóságos, nem is írhatta meg másképp, ha nem akart hazudni. Nagyon sokáig tart mire a főszereplők közel érnek egymáshoz, s még ekkor is sok rejtély van az indiai család körül.

Maitreyi elég különlegesnek tűnt, s sokkal szabadabb viselkedésű, mint általában a hazájabeli nők. Felüdítő volt, amikor végre kikocsikáztak a családjával a természetbe, vagy parkokba néhány helyre. Akkor kis ideig a Jékely Endre vadászkalandos könyvében lefestett, izgalmas indiai dzsungelt éreztem.

Hitbeli dolgok is felmerültek, ámde külsődleges okokból. Ami az egyik vallásról a másikra való áttérést illeti, részemről kész őrültségnek tartom. Mert mi a vallás? Hitbeli kapcsolat a szellemvilággal. Vagyis egy eszköz, közvetítő. Nem a vallás a fontos, hanem a szellemvilág. Elég szomorú, hogy egyes vallási előírások a mindennapi életet szinte törvényszerűen beszabályozzák. Tudati szempontból ez kényszer, és nem tapasztalaton alapuló, valós fejlődés.

Amit Maitreyi mondott Allan -nek odakint mintegy eljegyzési szövegként, az káprázatosan szép volt. A húgával, Chabuval történtek pedig roppant drámai. Viszont innentől legalább beindultak az események, még ha túl is voltunk már a regény felén. A mérnök nem múló betegsége is furcsa.




Bengáli éjszaka romantikus könyv kritika


Nem tudom miért jelölik meg a Maitreyi - Bengáli éjszaka könyvet több helyen erotikus regénynek. Ennél A viking asszonya tízszer erősebb egy-két jelenetet tekintve, de az sem arról szól. Mindenesetre nem igazán értettem a fiatalok gondolkodásmódját, hogy mit akarnak kihozni a helyzetből. A környezet – Maitreyi családja – pedig elég sablonosnak, hagyománykövetőnek tűnt.

A főszereplők hibát követtek el azzal, hogy titokban kezdték és tartották a kapcsolatukat. Bár lehet, hogy másképp nem is engedték volna meg nekik. Az indiai szülők pedig roppant vaskalaposan álltak hozzá. Mert egy dolog helytelenül cselekedni és egy másik szerelmeseket örökre szétszakítani. Utóbbi szerintem a nagyobb bűn, hiszen a lélek és szellem személyes megnyilvánulásának legtisztább részét kell megtagadniuk.

Egyáltalán milyen jogon döntik el mások, hogy kik kelhetnek egybe és nem? A szülőknek sincs joguk meghatározni gyermekük sorsát, sem jövendőbelijét. Ők önálló egyéniségek. Allan napokig tartó gyaloglása az indiai utakon kísértetiesen hasonlított David Copperfield útjára, amikor Londonból a nagynénjéhez tartott gyalog.

Ugyanaz a magány lebegett a levegőben – bár más okból – viszont itt nem volt úti cél. A bengáli éjszakák fárasztók is lehetnek. Hatalmasat fordult a Maitreyi regény, innentől inkább drámai lett. Később a hegyi környezet, az elvonultság egyre inkább a már említett Paul Brunton művek világához állt közel. Azzal a különbséggel, hogy Allan nem meditált, s nem vonzódott a misztikus megismeréshez.

 

Mircea Eliade Maitreyi könyv értekelő, kritika

 

A fehér nő megjelenése kissé más megvilágításba helyezte a Bengáli éjszaka könyv által közvetített világszemléletet. Érdekes volt, ahogyan az Abszolútumot kereste, bár szerintem főképp csalódásai miatt, de szüksége volt további világi tapasztalatokra.

A regény vége kész lelki ámokfutás, minden értelem nélkül. Valamilyen megoldás lehetett volna, de Allan nem bírt szembeszállni a mások által neki szabott sorssal. Zavaró volt, ahogyan az európaiak lenézik a helyieket. A szerző Geutrie -val való kapcsolata számomra menekülésnek tűnt




Maitreyi Devi élete, a Bengáli éjszaka könyv főszereplője


Maitreyi Devi később ismertté vált mint költő. Már 16 éves korában megjelent első műve, melyhez az ebben a regényben is gyakran emlegetett Rabindranath Tagore írt előszavat.

Csak a múlt század 70-es éveiben ismerte meg Mircea Eliade könyvét, amelyen felháborodik. Nem tetszett neki, hogy nyilvánossá tették a nevét, míg Eliade csupán Allan -ként szerepelt. Válaszul írt egy saját regényt 1974 -ben, melyben sok mindent egészen másképpen ábrázol.

Romániában is járt egy írói meghívásra, ahol a könyv szerzőjének családját meglátogatta. Az idős Eliade -t is felkereste, aki már vakon élt Chicagóban, s kifejezte egyet nem értését a könyvvel kapcsolatban.


Értékelés (saját tetszési indexem)

5.5

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.11.27. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

 


2020. október 27., kedd

Fekete István Gyeplő nélkül könyv ajánló, értékelő

 

Fekete István Gyeplő nélkül könyv ajánló, értékelő


Fekete István Gyeplő nélkül könyve 1947-ben jelent meg, az Új Idők kiadásában. Az író gazdatiszti múltjából merítve öntötte regénybe egy dunántúli uradalom mindennapjait, az ott élők életét. Mindez abban az átmeneti időszakban történt, amikor a társadalom egyre nagyobb rétege tért át a földművelésről ipari munkára, akár alkalmazottként is.



Fekete István Gyeplő nélkül tartalom, történet


Egy vidéki gazdaságban mezőgazdasági termeléssel telnek a mindennapok, több-kevesebb sikerrel. Az uraság csak a hasznát nézi, a dolgozók kénytelenek beérni azzal, ami van, az ispán meg a két fél között őrlődik. Továbbítania kell az úr kívánságait, de a munkások sorsa sem hagyja hidegen.

Vannak akik a bánya felé nézelődnek, ahol biztos megélhetés várna rájuk, mások messziről jönnek ide, s egyebek, mint a Mackó kutya és kölykei itt vannak otthon. Közben személyes sorsok dőlnek el, boldogság és szomorúság zajlik, de a változások elkerülhetetlenek.



Fekete István Gyeplő nélkül könyv ajánló, értékelő, kritika


Jó sok oldal elment, mire felfogtam, miről van szó. Nem sokon múlott, hogy abba nem hagytam. Ez a könyv is körülbelül a rendszerváltás óta megvan, de nem tudom, honnan származik. Az elejével az volt a bajom, hogy nem volt benne történet. Az egész olyan, mint a mindennapok leírása külsőleg, majd a szereplők szemszögéből.

Azt is csak lassan tudtam kihámozni, ki kicsoda, micsoda. Ez is decemberben kezdődik, mint a Téli berek, de az jóval érdekesebb volt. Ha nem lett volna pár szokatlan jellemvonása a szereplőknek, biztosan abbahagyom. Csak lassan esett le, hogy az ispán lesz a leginkább főszereplő. Először olyan semmilyennek tűnt, aki se jó, se rossz, nem tartozik se az urakhoz, se a parasztokhoz.

Majd a szegény úton gyalogló öregember sorsán lepődtem meg. Az utódjai milyen hidegen bántak vele! Épphogy megtűrik a létét. Micsoda embertelen népség. Az uraság meg, aki az ispán feljebbvalója, úgy tekinti az embereket is, mint a tárgyakat; csupán eszközöknek. De a csúcs a Tobakné. Ilyen asszony szó szerint több is létezik, még manapság is!

Tipikusan a megfélemlítő szerepét veszi fel. De miért ilyen ostobák az emberek, hogy hagyják? Ki ez? Egy senki, aki csupán olyan légkört teremtett, hogy neki aztán senki sem szólhat, úgy lesznek a dolgok, ahogy ő akarja. A gróf gyengesége, hogy hagyja.

Jancsi, aki a Bódai éjjeliőr lányára pályázik, érdekes mellékszál lehetne, inkább, mint a Mackó komondor a kölykeivel. Bár utóbbi sem rossz téma, hiszen ha Lassie kalandjaira gondolok, az is megért egy misét. De ha Bódai 65 éves, akkor elég nagy korkülönbség lehet a lánya és közte, bár ez nem baj, sőt manapság már semmi különös nem lenne ebben.

Azért Fekete Istvánnak is van humorérzéke:

Van olyan, aki háromszor is visszamegy ugyanarra a helyre, ami mégis kisebb bolondság, mint aki ugyanazt az asszonyt elveszi kétszer is, holott nyilvánvaló, hogy a szolgálat megváltozhatik, de az asszony egykutya marad mindvégig.”

A komor gondolatokkal teli szereplőknek jól jött volna, ha olvashatják a vonzás törvénye könyveket, hogy pozitívabban gondolkodjanak. De akkoriban ezek még nem léteztek, s az átlagemberek gondolatait a szokás és a betanult korlátok irányították. Gyeplő nélkül elveszettek.

A „fiatalúr” pedig egészen jó fej lehetne, de az apja, az uraság elrontotta. Elültette benne a gyanakvást az emberek iránt, s nem is sejti, hogy ezáltal tudat alatt bizalmatlan rezgések kelnek életre. A pénzes ügy az állatorvossal tényleg szörnyű, s teljesen az ispánnal értek egyet: maradni a becsületnél, többet ér.

Az új felvételiseknél pedig megmutatkozott az ispán embersége, amikor a betegeket nem küldte el, különösen amit a tbc -s fiúval szemben tanúsított. A párbeszédek, s ilyetén történések miatt néha érdekesebb a könyv, de aztán megint nem halad a történet, csak a mindennapok unalma kerül leírásra. Bizony, nem egy Kinizsi Pál ez a történet, még ha közeli vidéken is zajlik.

Amikor belementek a viharba, már előtte, ahogyan közeledett, tapasztalatból szurkoltam, hogy ne menjenek tovább. De a regénybeli ispán nem hallgatott rám. Igencsak szívbemarkoló emberi sorsok vannak a regényben. De mindez javítható lenne gyeplő nélkül, amennyiben az emberek mind szívvel viseltetnének egymás iránt. Az ispán a kasznártól tudja meg a legközvetlenebb dolgokat.

Az uraság, vagyis az öregúr a termés iránt érdekelt, a felesége meg – aki társaságával nyaralni jön – a kertet, parkot szereti gondozni. Viszont nincs annyi munkás, így az asszony az ispántól kér kölcsön embereket. Csakhogy a mezőgazdasági munkákhoz is kevés a munkás, nemhogy a kertbe. Így aztán két malom közt őrlődik az ispán, mert egyiknek se mondhat nemet, viszont mindenért megkapja a magáét.

Ráadásul a jónépről rosszat is kell mondania (személyenként), hogy az uraság bízzon bennük, hát micsoda kifacsart kommunikációs logika. A dzsungel vadászai pedig csóválnák a fejüket, látván, az uraság unokája mennyi madarat lelövöldözött, köztük hasznosakat is. A másokkal olyan szigorú öregúr az unokájának mindent elnéz. Az szinte bármit tehet. Ugyanezt egyes mai embereknél is megfigyelem, olyanok, mint egy diktátor, de van valaki számukra, akinek mindent lehet. És sokszor éppen az fütyül rájuk.


Fekete István Gyeplő nélkül könyvbemutatás


Ez a sok jelenet, ahol csak kihasználják az ispánt és nem becsülik meg, bosszantó lehetne. Hej, ha ismerte volna a tolték harcosok művészetét, vagy Castaneda munkásságát, mennyire másként élte volna át az egészet. Akkor az egész egy képzési folyamat része lett volna szomorúság, bánkódás és önsajnálat helyett. De hát erről fogalmuk sem volt ebben az országban, ama szerző meg csak évtizedekkel később bukkant fel.

A Kálmán és az Anna kapcsolata halvány kis mellékszál, mégis elgondolkodtató. Aminthogy az is, az uraság unokját, a Bélát elkényeztetése helyett miért nem nevelik jóra. A Bálaházi birtokrész eladása újabb megmosolyogtatóan szomorú esemény. Közben az új Mackó kutya, a kölyök felnő az ispánéknál. De az idő is eljár, decemberben kezdtünk, jött a tél a tavasz, a nyár, s máris itt az ősz. Pont mint a Bőrharisnyában fél bolygóval arrébb, s másfél századdal előbb.

Hanem az a Kálmán nagy gazember. Ezt nem vártam volna tőle. A szerző pedig gondolhatott volna a tudatlan olvasóra, s vagy pontosabban meghatározza ki kicsoda, vagy egy névmutatót is ad a Gyeplő nélkül regényhez. Ugyanis még a könyv vége felé is gyakran zavarban voltam a szereplők meghatározásánál. Ki volt az az asszony, aki a tüdőbajos fiúval összejött? Mert egy mondatban beszél a számadónéról, s (egy) asszonyról, előtte a szakácsnéról, így engem teljesen megkevert.

Majd milyen szomorú dolgok történnek, és akkor ott az az asszony, akit csak az anyagiak érdekelnek. Te jó isten, milyen lelketlen egy némber az, akit egy tragédiánál csak az érdekel, milyen hasznot húzhat belőle? De még csak ezután jöttek a szomorú dolgok.

Időben Nem sokkal előbb játszódhatott a Puskák és galambok regény, s bár más téma, az emberek lelkivilágába hasonló bepillantást adott. Ott is jelen volt egyfajta háttérben meglapuló bizalmatlanság az emberek között. Az öregúr, a fiatalúr, meg a vő vezetik a gazdaságot, ami különböző személyiségüket tekintve kész vicc, az eredménye – vagy inkább eredménytelensége – meg is lesz.

Volt egy kis hiányérzetem, mert nem derült ki a Fekete István Gyeplő nélkül könyv szövegéből, pontosan mire utalt az a bizonyos hivatalos levél, amit az ispán kapott. Az öregúr drámája pedig sajnálatos, de a fia az ő nevelése, ahogy vezette és továbbadta a birtokot, meg az ő felelőssége. A haszonvágyból eladott Bálaházi birtokrész pedig előre vetítette a pereskedéseket, de egyik tulajdonos sem hallgatott az ispánra.

A csodás leírások, a föld, az évszakok, állatok, emberek és termények változásai Rudolf Steinert juttatják eszembe. Magasabb világok megismeréséhez egyik legjobb előfeltétel a természettel együtt élés, annak csendes szemlélése, együtt haladás az évszakokkal, a változással. Borongós egy könyv ez, de nem bántam meg, hogy több mint negyed század után elolvastam.



Értékelés (saját tetszési indexem)

5.5

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)





A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.10.27. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

2020. október 23., péntek

Vavyan Fable – Halkirálynő könyv bemutatás értékelés

 

Vavyan Fable – Halkirálynő könyv bemutatás értékelés


Vavyan Fable Halkirálynő könyve eredetileg 1987-ben jelent meg, A Halkirálynő és a kommandó címmel. A második kiadás 1990-ben már csak a Halkirálynő címet viselte. A regényből az évek alatt sorozat lett.



Vavyan Fable – Halkirálynő tartalom, történet


Denisa Wry belevaló zsarulány, egyik feladata a késes előkerítése. Ehhez társul Danielt kapja, akit ő csak Mogorvának nevez. A férfi a háttérből biztosítja őt, amire szükség is lesz, mert a gyanúsított életveszélybe sodorja. Időközben Denisa öccse, Martin, belekeveredik valamibe, mire kemény verést kap, és a kórházban köt ki.

Majd egy motoros támadásnál a nő barátját is csúnyán helybenhagyják. A szálak – úgy tűnik – magasabb körökhöz vezetnének, de eléggé veszélyes az ügyben nyomozni. Nemsokára még a bűnözők is veszélybe kerülnek, sőt, úgy tűnik, ők sem maradhatnak életben, mert valakiknek érdekében áll, hogy semmiről se beszéljenek.

Közben persze elkerülhetetlen, hogy főhőseink hozzátartozói is fenyegetettségbe kerüljenek. Sajnos a hatóságnak is részben kötve a keze, ezért kénytelenek improvizálni, nem várt ötleteket bevetni. De a „játék” sokkal veszélyesebb, mint valaha gondolták volna, és életekről van szó.


Halkirálynő könyv tartalom


Valaki olyan messziről mozgatja a szálakat és azok annyira behálózzák a hatóságokat, hogy nyilvánosan nem lehet felvenni a harcot. De vannak akik nem nyugszanak ebbe bele, és feltűnik Justitia, majd a Justitia kommandó, egy nem hivatalos cselekvő szerv, de senki sem tudja kik és mik ők.



Halkirálynő könyv bemutatás, értékelés, kritika


Pontosan 30 éve, 1990-ben olvastam ezt a könyvet, vagyis ez a második kiadása a műnek (az első Halkirálynő és a kommandó címen jelent meg). Megtaláltam a félretett regények között a szekrényben az egyik folytatásával együtt. Nagyon halványan rémlett valami, a főszereplők személyére részben emlékeztem.

De azt nem tudtam, hogy Vavyan Fable magyar írónő, erről sehol sem lehetett olvasni. Mellesleg a női és férfi főszereplőről egyből a klasszikus személyiségtípusok jutottak eszembe. Denisa kolerikus jellegzetességeket mutatott, Daniel pedig kezdéskor flegmatikusat. Ez később árnyaltabb lett, különösen Danielnél, őt már nem is tudtam volna a végén besorolni, de nem csak flegmatikus.

Bár érzékelhető volt, hogy a tűz és a víz vonzzák egymást, mégis túl gyorsan egymásnak estek. Nem rossz a történet, viszont néha sok nekem Vavyan szövegelése. Sok mellékdolog nem érdekelne, de tudom, hogy a nők szeretnek ezekbe belemerülni. Aztán meg hirtelen egyik izgalom a másik után. Pontosan mint Wilbur Smith Mozambik közeli szigeteken játszódó regényében.

Ugyanúgy itt is szörnyű gyilkosok leledzenek, és még mélyebb lelki szintre süllyedő megbízóik, és ebből a világból nagyon elegem van. Vavyan Fable viszont olyan bravúrosan halmozza az izgalmakat a Halkirálynő könyvben, hogy nem tud nem érdekelni. Ami kicsit zavaró, hogy abban a korban csak azt hitték, amit láttak, mintha az élet a fizikai test haláláig tartana, és az 50 éves már idősnek számított. De komolyan, ahogy ír, ő, a főszereplő 26-27 évesen már szokatlannak számít egyedülállóként, manapság a 36 éves lány sem. Quasimodót pedig majdhogynem idősként mutatja be, amikor csak a negyvenes éveiben jár.

A vendéglátóhelyen, ahol a főszereplő Daniellel jár, a régi Modern Talking zenét játsszák. 1987-ben, amikor a könyv először megjelent vált szét éppen először a zenei duó. Majd Denisa látogatása Jon Holdennél, aki a háttérből irányítja a bűnszövetkezeteket, szintén emlékezetes. Pont olyan, mint a filmbeli gazdag patkányok, akik felett a rendőrségnek sincs hatalma.

Az nem derül ki, a világ melyik szegletében játszódik a történet, így maradjunk abban, hogy kitalált helyszín. Line nevű várost nem ismerek. A regénybeli filmforgatás jelenetei felülmúlják a harcművészeti filmek legkeményebb pillanatait is, annak ellenére, hogy Vavyan Fable – azaz Molnár Éva – sosem tanult ilyen sportot. Daniel Belloq ezek szenvedő alanya, aki dublőrként helyettesíti a főszereplőt, bár ellenfelei számára is emlékezetesek maradnak ezek a küzdelmek.

A valóságban egy filmforgatáson a kaszkadőrök sem verik össze egymást, épp csak annyira küzdenek, hogy valódinak hasson. Majd a további események felbőszítőek. Milyen jogon vernek kínoznak erősebbek gyengébbeket, főleg kislányokat aljas célból? Nagyon alacsony tudati rezgésszinten élőkre jellemző ez.

És, hogy mindenkinek homokba kell dugnia a fejét, mert Holdennek a rendőrség is a kezében… A nőket késelő férfi ügye beékelődött a regénybe, mintha húzni kellene az időt. Már amikor Denisa elindította az autóját és nem indult, azonnal tudtam, hogy baj lesz, nem igaz, hogy ő nem érezte meg…

Majd az izgalmak után ismét egy kis időhúzás, hát ezért olyan hosszú a Halkirálynő könyv. De később újra lélegzetelállító veszélyek, amikor nem lehet letenni. Az nem szimpatikus, hogy cigarettázik és gyakran nyúl az alkoholhoz a főhős. A sok titokzatosság, és hogy a szálak sokkal fontosabb dologról szólnak, mint Holden, egy kicsit az Emlékmás regény történetének csavarásaira emlékeztetnek.

Denisa bemegy egy üzletbe, és Vavyan Fable könyvet vesz… Hát ez nagyon vicces. Vajon melyik ország lehet ez? De nem is szóltam még arról, hogy a Halkirálynő fontos szereplője Donald – egy másik zsaru – aki könyvet ír, és feleségével együtt jó barátja a főszereplőknek. Valamint a főhősnő öccse, Martin motoros barátairól, élükön Konraddal, akikre újabban mindig számíthat. És akkor még ott van Lubos Holden, a főgonosz öccse, aki testvérével ellentétben normális életet él… vagyis élne.


Halkirálynő bemutatás, kritika


Ezek felett még ott van a titokzatos Justitia, vagy Justitio, a gonoszakat elintéző, aki egy személy, vagy később egy egész kommandó is lehet. A Justitia kommandó. Az elmegyógyintézetről elmondottak, amikor ott járnak titokban elég borzalmasak, de van ennél még szörnyűbb. Manapság normál kórházakban ugyanígy kezelik a betegeket, különösen idősebb embereket, olyan nyugtatókkal, melyek egy elefántnak is elvennék az eszét. Szóval a valóság még rosszabb.

Ahogy kiderül, kik mozognak a háttérben, akik akcióba lendülnek, az egész hasonlít Rog Carter történetére a Hádész bolygón. Ama régi sci-fi akcióregényben is varázslatos volt, ahogyan kibomlottak a szálak, mit miért tettek a háttérerők. Viszont a játék, amit játszottak a kaszkadőrök a filmforgatás szüneteiben, elég buta játék.

Mi abban az élvezet, ha egy választott közülük egy napon át szolga és mindent meg kell tennie, amit parancsolnak? Oviban elmenne, de komoly felnőttek közt… A végső felvonás – ami jó hosszú – pontosan olyan, mint a 80-as évekbeli akciófilmek fináléja. Csak itt részletesebben van leírva, s van bonyodalom bőven. A halkirálynő pedig nem segít.

Vavyan Fable első sikerében igen jól megírta a végjátékot is. De volt egy pont, ahol ennek ellenére untam, mert egy kicsit túl hosszúra nyúlt ez a regény. Az időről időre felpörgő események néha bosszantóak voltak. Miért is nem viselt ez egyik főszereplő golyóálló mellényt? És ez az őrült nőszemély megint mit művel! Sérülten, erőszakkal kirohanni, csak mert aggódik valaki miatt és újból életveszélyes helyzetbe kerülni… Kicsit gyorsan lezárul a vége, de elég volt.

Folytatás: Mogorva nyár

 

Értékelés (saját tetszési indexem)

6

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.10.23. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

2020. szeptember 20., vasárnap

Wilbur Smith A tigris szeme könyv ajánló, értékelő

 

Wilbur Smith A tigris szeme könyv ajánló, értékelő


Wilbur Smith A tigris szeme könyve 1975-ben jelent meg. A Mozambik közeli szigetek környékén játszódik. A szerző első szám első személyben, Harry Fletcher szemszögéből mutatja be egy rejtélyes kutatás és azzal kapcsolatos bűnesetek szövevényét.



Wilbur Smith A tigris szeme tartalom, történet


Harry a délkelet-afrikai partoknál hajózik két társával, és halászásból, meg különféle ügyletekből él. Egy napon két rosszfiúnak látszó ember keresi fel, és megbízzák, hogy fiatal társukkal együtt hajózza el őket valahova. Napokig csak hajózgatnak, mielőtt pontos úti cél megnevezésre kerülne.

Közben rájönnek, hogy Harry -nek is van egy sötét múltja – valaha részt vett rablásokban – így kissé jobban megbíznak benne. Egy hajózásilag veszélyes helyen érnek el oda, ahol valamit keresnek. Végül némi nehézségek árán sikerül a felszínre hozni, de ekkor beüt a krach. A fegyverek eldördülnek és minden megváltozik…

Később kiderül, hogy valami van a szigetek közt a tenger alján, ami a bűnszövetkezetek érdeklődését is felkeltette. A főszereplő, és két fekete társa, Chubby és Angelo, valamint egy angol hölgy, kockázatos merülésekbe kezdenek. Veszélyes korallok, cápák, balesetek, viharok, és bűnözők sodorják őket folyamatosan veszélybe.



A tigris szeme könyv ajánló, értékelő, bemutatás


A szerző könyveit nézegettem a hálózaton, amikor rábukkanva A tigris szeme borítójára, hirtelen felismerés gyúlt bennem. Hiszen ez nekem megvan! Már 3 évtizede, 1990 óta, de nem emlékszem, hogy vettem-e, vagy úgy kaptam. Valószínűleg nem igazán tetszett az elején, így félre lett téve azok könyvek közé, melyektől egyszer megszabadulnék. Előkerestem az átlátszó zsákból, ahol egy kicsit megviselten, de elég jó állapotban megmaradt.

Mozambik partjainál


El is kezdtem olvasni, és már értettem, miért nem folytattam. Akkoriban rengeteg jó könyv volt, és itt az elején elég sok a mellébeszélés, ezért lemondtam róla. Most viszont kíváncsi voltam. A Kiálts rá az ördögre regényhez hasonlóan, itt is a kelet-afrikai partok mentén zajlik a történet, bár most jóval délebbre.

Egy szimpatikus fiatalember, , és két gengszterképű alak keres valamit a szigetek között. Többé-kevésbé szokványos akciótörténet egészen addig, míg azt a valamit ki nem húzzák a vízből. Na itt aztán elindul a haddelhadd. Kőkemény jelenetek vannak, s nem győztem ámuldozni, hogy ilyen gyorsan véget érnek az életek. Rövid ideig hajótöréshez hasonló időszak következett, melyet utolsóként A kalózbáró diadalában olvastam.

Nem is tudtam, hogy a Mozambik közeli szigeteken is ilyen komoly civilizációs élet van. A korrupt Daly rendőrtiszt hamar elnyerte az ellenszenvem. Ha a hatóság, illetve katonaság is ilyen gátlástalan, mint itt, akkor még inkább a főszereplőnek szurkolok, annak ellenére, hogy nem értek egyet a törvénytelen életmódjával.

Az újabb veszélyes jelenetek után nem igazán értettem, hogy Harry – két fekete társával, Chubby -vel és Angelóval – miért megy vissza úgy az otthonába, mintha mi sem történt volna, és folytatja addigi életét. Ezek szerint a brit katonai gépezet sem cselekedett valami törvényesen. Egyébként mivel könyvben eddig csak Dáné Tibor történetében hajóztam körül a fekete kontinenset, elővettem imádott régi világatlaszomat, hogy kutassak a könyvbeli helyszínek után, persze eredmény nélkül.

A történetbe belépő szőke nő, érdekes egy figura. Legalább néhány szokványos jellemzőt leszámítva más jellegű, mint akikkel regénybeli főhősök összejönnek. Viszont a legkevésbé sem volt rokonszenves. Nem gondoltam, hogy ilyen tragikus eseményekhez vezet a találkozásuk. Az is váratlan volt számomra, hogy másik kontinensen folytatódik a történet.

De Sherry North ideális jelenség, nem is gondoltam volna, hogy Harry -nek is ilyen jó az ízlése. Az angliai jelenetektől felidéződött bennem a Nindzsaörökség sztorija, ahol szintén egy érdekes ügy állt a fejlemények mögött. Egy izgalmasabb perpatvart leszámítva, kissé leült a sztori, és nekem hiányzott az egzotikus, trópusi környezet.

A 19. századi hajó története igazán drámai volt, nem is tudom, a Homokzátony, vagy a Kék hegyek kincse regények hasonló epizódjaira emlékeztetett. Talán inkább utóbbira, bár egészen mások a részletek. Később, az elrablással ismét sötét oldalak következtek, itt éreztem, hogy a hideg akcióregények lelki sivárságától elszoktam.

Örültem később, amikor újra az indiai-óceáni szigeteknél jártunk. Bár sok leírás következett, és a történet eléggé leült, néhány kisebb malőrt és balesetet leszámítva. Akkor már inkább Cormac Mac Art tengeri harcairól olvastam volna. A rengeteg felkészülés csak feleslegesen elnyújtotta a regényt, és a korallok közti roncsfeltáró műveletek is elég unalmasak.

De csak azért, hogy utána ne győzzem kapkodni a fejem. Tudtam, szinte biztos voltam a jellemét ismerve, hogy Harry őrültséget csinál, és úgy is lett. Majd túl gyorsan jöttek az izgalmak, itt sokkal durvábbak voltak a cápák, mint a Fogakkal és karmokkal könyvben bemutatott esetek. S persze mikor újra felbukkant az „ellenség” mindjárt biztosan tudtam, hogy rájöttek hőseink tartózkodási helyére. Csak azt nem értettem, Harry, Sherry, Chubby és Angelo miért nem jut erre a következtetésre.

A tenger a partról


Elképesztő, milyen alacsony rezgésszinten élnek egyesek, akik szemrebbenés nélkül képesek bárkit elpusztítani, ha vagyonról, pénzről, kincsekről van szó. Többek közt ezért sem rajongom túlzottan az akcióregényekért, bár mint Wilbur Smith mondja, ez egy akció thriller. A végéhez közeledve számos brutális esemény történt, amiért nem is bánom, hogy annak idején kihagytam ezt a regényt.

Szulejmán Dada valami emberi förtelem, nem értem, hogy lehetett egy ilyen szörnyetegből tiszt és tele kitüntetésekkel. Azon mindvégig csodálkoztam, hogy az a sok gyilkolás és eltűnt ember miért nem kelti fel a hatóságok figyelmét. A szerző könyveit leszámítva talán a Tarzan és a hajótöröttek regényben volt még ennyi „gazember náció”, de Burroughs legalább nem ment el a brutalitás irányába.

A tigris szeme fülszövege túl sokat árul el a történetből. Ez nem jó. A jó fülszöveg felcsigáz, de nem árul el döntő pontokat. A regény végén is van még egy csavar, úgyhogy nem mindennapi a történet. Ennek ellenére számomra túl sok a negatív tényező, az erőszak és sötétség, ami miatt nem szívesen olvasnám újra. 


Értékelés (saját tetszési indexem)

6

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.09.20. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!